Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság kórházának múltja és jelene 1749-1928. (Győr, 1929)
Bevezetés
to foglalkoztak városunkban a Rómából idetelepített s itt 1761 —1786. évek között működő Camillánus szerzetesek is, kiknek rendháza és temploma (a mai nádorvárosi plébánia-templom) országunkban egyedül képviselte e rendet, s tagjai a „beteg szolgák 11 és a „jó halál atyái" néven is neveztettek. Működésüket később //. József császár szüntette meg. A Camillánusokkal egyébként kórházunknak 1763. évi számadásaiban is találkozunk, s itt látjuk, hogy e rendnek tagjai rövid ideig az újvárosi hórház egyik bérlakását lakták, s mint „Patres de Camillo" vannak elkönyvelve, évi 70 frt lakbérrel. Emlékezetüket a nádorvárosi plébániatemplom mellett, jelenlegi kórházunk felé húzódó Kamillus-utca is őrzi, magán a templomon pedig a falba helyezett márványtábla. Keveset tudunk a városunkban hajdan szintén társházzal rendelkező Dominikánusokról, akiknek 1221-ben alapított, s bizonytalan időben elpusztult házának még helye is csak sejtéssel jelölhető meg. Az első irásos nyom, amely városunk kórházügyét érinti : felsőszelestei Gosztonyi János győri püspök és főispán 1 idejéből kelteződik, nevezetesen abban a latin nyelvű egyességlevélben, amely János püspök és a káptalan között 1519-ben köttetett, s amelyben János püspökünk a minden hét szombat reggelétől a vasárnapi nagy miséig befolyó malomjövedelmet utódaira is kötelezőleg, a Rábahidon (pons Jaurinensis) kivül, a mai Újváros elején fekvő, s Szt. Katalinról elnevezett kórházra és templomra testálja: „ quod tam Joannes episcopus, quam sui successores sabbatialis proventus eiusdem molendini a primis vesperis Sabbati ad finem summae missae diei dominicae proviens hospitáló ecclesiae sanctae Catharinae extra dictum pontem Jaurinensem fundatae et per consequens eius rectori pro tempore existenti dare et persolvere debeant et teneatur." (L. : Győri Káptalani levéltár. Cimelioth ) 1520-ban a székeskáptalan 3 és fél forint 27 dénárt ad a fenti kórház épületeinek tatarozására. (L. : Győri káptalani számadások. I. Köt. 509. 511. II.) 1669-ban 10,000 forinttal alapítja Széchényi György győri püspök a ma is ily név alatt ismert Magyar Ispitát, amelyet 1783-ban szeleczki és boczonádi báró Szeleczky Márton cs. és kirtanácsos, itélőtáblabiró elhunyt nejének, szül. Sokorai Erzsébet Magdol1 Felsöszelestei Gosztonyi János, 1510—1525-ig- győri püspök és vármegyei főispán, II. Lajos királynak kedvelt embere és Mária királynőnek kancellárja volt az első, kinek személye a püspöki és főispáni méltóságokat egyesítette. 1525-ben Erdély püspökévé neveztetett ki, s 1527-ben orgyilkos kezek oltották ki életét. A püspök-főispáni dignitások utolsó megszemélyesítője gróf Zichy Ferenc (1744—1782.) volt, kinek nevével Szt. Háromság kórházunk alapítása alkalmával fogunk találkozni.
