Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

II. GYŐR 1848—49-BEN

És betelt az idő és született a szabadság. Szaporuló jelek árulák el az isteni gyermek közeledését, szent izgalom áramlott keresztül nemzetek szivén és idegen, emésztő nyugtalanságban égtek az országhatárok által el nem választott ember-milliók s összeolvadtak egy közös érzelemben, melynek vágyakozó kinyomata ült az arezokon. És a jó isten napja, amikor tavaszi sugaraiban fürösztötte meg a világot, nem kerülhette el azokat a mezőket sem, melyek a Kárpátok Övétől Adria öléig feküsznek s melyeken ép ugy rügyet vet a kikelet, ép úgy felhangzik a pacsirtadal és ép úgy dohog a szív, lázong a lélek, zajlik a szenvedély, mint egyebütt. ms. Az 1848-ik év márcziusi szele nálunk is a szabadság üde lehelletét hozta meg. S hozzánk sem érkezett váratlanul. Évtizedek szétszórt eseményei, alkotásai hordják homlokukon egy-egy vonását azonos jegyének, viselik lényegökön egy-egy sugarát azonos szellemének. Titkos törvényszerűség fonala húzódik át az egymástól függetlennek látszó mozzanatok egész sorozatán, a közszellem kiáradó hangulata törekvéseket szül, századok rendes munkáját néha órákra szabja s teremt a munkához csodás erejű titánokat. A mi 1848-unknak is visszanyúlik gyökere az előző évtizedekbe, melyeknek óvatosan elemzett földrétegei közt sorra megtaláljuk finom szálait. Elöidök. A háromszázados nyomás zsibbasztó terhe alatt mozgolódni kezd az eleven nemzettest, az országgyűlések rendszeres csalódásai seregestől szülik a sérelmeket, nyugoti nagy nemzetek forrongó átalakulásainak szálló híre ábrándozókat teremt, eszményekért álmodók vérpadon ébrednek, itt-ott kíméletlen önkény tör nemzetiségünk ellen, mindez felébreszti a nemzet szunnyadó férfiasságát, éber óvatosság s kemény szókimondás iskolájában nevelkedik a . közélet embere fel s a folytonos súrlódás melegéhez csak egy alkalmas időben szálló szikra kell, hogy végig lobogjon századok alkotásán a tisztító, a pusztító láng . . . így történt valóban. ms. Az 1835-iki országgyűlésen már bontakozó szirmokkal jelentkezett a század derekának haragos-vörös virága; az országgyűlési ifjúság soraiban feltűnt a közvetlen jövő embere; az ifjúság kicsattanó lelkes hangulata, eszményi tervei mellett való összetartása