Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

A ménfői A ménfői diadalt a németek legendaszerü színezéssel írják le : csata. „A mint a két sereg annyira közel volt, hogy láthatták egymást, egy gyönge felhőcske jelent meg, égi jel gyanánt azoknak, kiket a pápa kiátkozott (a magyaroknak). Egyszerre pedig nagy forgószél támad, mely a mieink felől az ellenség szemébe fútta a port. Amint ez a szél lecsendesedett, a mieink Istennel ajkukon, amazok pedig éktelenül kiabálva, kemény csatába kezdenek és mindegyik fél teljes erőfeszítéssel harczol. Az első összecsapásnál jól tartották magokat a magyarok, de mikor látták, hogy sokan elvesztek közűlök, meghátráltak', seregünk pedig hat mértföldön át üldözte őket. A földet számtalan hulla borította, a király aranyos lándzsája zsákmányul esik, fogságba ejtik a püspököket, káplánokat, főurakat és másokat. A hullák bűze két hónapon át távol tartott a csatatértől minden élő embert." Maga Aba Sámuel a csatából megmenekült, de felesége és gyermekei Győrben a győztesek kezére jutottak. A város Győr lakossága a királyság szervezése után háromféle népla ossa

£

a

' osztályból állott. Ezek között első helyen említjük a nem nagy számú, de műveltebb osztályt képező betelepült idegeneket, kik kézművekkel, még inkább kereskedéssel foglalkoztak és ezek vetették meg idő folytán a polgári osztály alapját. Ezek a várban és méginkább a mai Nádorváros azon helyén laktak, hol a római gyarmatosok emlékei voltak. A lakosság másik részét a várjobbágyok tették, kik fegyverviselők voltak és ezek teljesítették mint várőrség a katonai szolgálatot és ezek mentek a király felszólítására a várispán vezetése alatt háborúba. Katonai szolgálatuk fejében kisebb-nagyobb terjedelmű földjük volt a királytól használat végett. Idő folytán ezek beolvadtak a vidéken lakó szabad magyarok - - a későbbi nemesek — osztályába. Ezeknél nagyobb számúak voltak a várnépbeliek — az igazi földművelők — kik a vár számára különféle személyes szolgálatokat teljesítettek, mint fuvarozást, halászatot és egyúttal adót is fizettek, leginkább nyers Az adók. terményekben. Az adót a várispán és gazdasági segédje, a várnagy, szedték össze és elszállították azt Esztergomba, hol a királynak állandó lakása volt. A néposztályok eme felosztása megmaradt egész a XIII. századig, mikor úgy az egész országban, mint Győrött jelentékeny változások következtek be.