Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)
Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem
Ságh, magyar hegyi község a hason nevű pusztával Pannonhalm éjszaki tövében, a kerekded alakban magánosan kiemelkedő Sághalor alatt. Régi okmányainkban három Sághot találunk *), ezeknek egyik — villa — a győri vár földje volt, s ezt e vár népe lakta; a másik kettő — praedium — a pannonhalmi apátság birta, mely birtokában II. Endr az apátságot 1225-ben megerősítette (Fejér Gy.: C. D. ül. 2. 35.), hasonlókép IV. Béla ; ez utóbbi oklevele szerint voltak itt az apátság nak szőlőművesei, aratói és harangozói (Árph. új Okmt. II. 6.). Egy — 1237-ben kelt okirat szerint az apátság szolgái megta gadták a szolgálatot, a miért Dénes nádor Toch Dénes pristaldot : helyszinére küldötte ; mely alkalommal a sághiak itéletileg az apátsáj szolgáinak kimondattak és nyirett fejjel az apátság rendelkezése ah bocsáttattak (Fejér Gy.: C. D. IV. 1. 96. és Czinár M.: Monast. I. 79.). 1240-ben IV. Béla a sághi hegység népeinek, mint a győri vái szolgáinak szabadalmait és kötelezettségeit szabályozta. 1530 körül mái enyingi Török Bálint foglalta el Ságh falut, s ezt a gesztesi várho: kapcsolta. 1535-ben I. Ferdinánd Sághra, mint a szent-mártoni apátság ős jószágára új adomány-levelet adott, de Török Bálint ezt figyelembe sem vette, sőt foglalásaiban napról napra terjeszkedett. E korbankét — Uj- és Oreg-Sághról olvasunk; 1588-ban Cseszneki János győri kapitány mindkét Ságh elfoglalása miatt enyingi Török István ellen panaszkodik (Megyei lvt. I. jkv.). A bekövetkezett viharos idők Török Bálint és fia István erőszakainak kedveztek, s 1616-ban Sághot már kizárólag e család birtokábar találjuk (Megyei lvt. 11/1616.). 1618-ban Török István után leányai: Nyáry Pálné és Haller G-yörgyné birták Sághot, kik Beccaria Virgilnek és Pázmány Ferenc győri naszádos vajdának vetették zálogba, utóbt pedig az egész gesztesi uradalommal Eszterházy nádor vette meg, s jelenleg Eszterházy Móric gr. bírja. 1627-ben Kaszab Hassan török volt ura, ki alatt népe igen megrogyott. 1641-ben Orosztonyi Zsuzsa birta, hihetőleg zálogban Eszterházytól. 1664-ben ismét megtelepült, s Kálvin követőinek ekkor itt papjok és templomuk volt. 1690-ben Iványos Miklós kezén találjuk, ki mint zálogbirtokos, jobbágyokat telepített Sághra, de II. Rákóczy Ferenc hadjáratai alatt ismét elpusztult és többé mint falu fel sem épült (Megyei lvt.). *) Lásd: Az árpádkori térkép igazolását, 485. lapon — Szerk.