Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem

1323-ban Robert Károly király Kachó máskép Köcsk; Sándornak a pázmándi udvarnokok, várszolgák és egyéb király emberek földjeit adományozta (Hazai Okmt. I. 123.). 1327-ben Erzsóbe özvegy királynő Páznán helység azon felét, melyben az ő népei laktak Köcs ki Sándor országbírónak adományozta (u. o. 154.). 1332-bei Rób, Károly megengedi, hogy Köcski György és Miklós pázmándi é egyéb birtokaikat Magy ar Pá Ínénak elörökíthessék (u. o. 1.161 —163.) 1368-ban Magyar Pál özvegye a pápóci prépostságot alapítván, a kiráb a prépostságnak adott pázmándi és egyéb birtokokba a pápóci préposto és perjelt bevezetni rendelte (u. o. 259.). 1371-ben ugyanezen prépostságnak hagyományozott paznani és nogh-echi (n.-écsi) birtokok említ' tétnek (Fejér Gy.: C. D. IX. 4. 358.). 1437-ben Pázmándon királyi vám volt (u. o. X. 7. 874.). 1455-ber V. László Pázmánd birtokába a pápóci prépostot bevezetni parancsolta (Hazai Okmt. II. 316 — 317.). Ugyanez évben a király Pázmánd király jogát is a prépostságnak ajándékozta (u. o. 318.). 1518-ban II. Lajos s pápóci prépostságnak az előbbi királyok által Pázmándon tett adományozásokat megerősítette (u. o. II. 408.). A török uralom alatt a legsujtottabb faluk egyike volt, mert 4 török földesúrnak adózott, u. m. Fehérvárott Kurtuli Cseri basa, Csókakőn Ibrahim aga, utóbb a kegyetlen Saban aga, Budán Mehmet effend: és Mehmet aga uraságoknak. Több rendű személyes szolgálaton kivü a sok rablást, zsarolást, veretest a lakosok már nem tűrhetvén, falujukból megszöktek, mely egy időre puszta hely volt; különben is valahányszor a szomszéd Szent-Mártont török hadak szállották meg, Pázmánd mindannyiszor elpusztult. Pusztult helyek: Nyulas, Pázmánd és Péér között állott praedium. 1262-ben csere útján jött a pannonhalmi apátság birtokába (Fejér Gy.: C. D. IV. 3. 64.) Mycud, villa, Pázmándtól éjszakra; hihetőleg a tatárjárás alatt pusztult el (Árph. új Okmt. II. 8.). A pannonhalmi apátság birtoka volt, Poznan, majorság Pázmánd falu határában (1. fönnebb, — u. o.). Szent-Imre, falu Szent-Márton, Ság és Pázmánd között; határának nagy része a pázmándi határba olvadt, hol a szőlőhegység egy része ma is Szent-Imre nevet visel ; elpusztult templomának helyét ma is mutatják. A XVII. században a falu még fennállott. Semyen-Suka, praedium, hajdan Semian, hol Sz.-Márton egyházának jobbágyai, aratói, szőlőművesei és tárnokai laktak (Árph. új Okt, II. 7.). Az 1641-ki megyei jegyzőkönyvekben Apátur-akla név