Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem

az apát lakát őrizni. A lovas jobbágyokon kivül ugyané majorságba voltak még a pannonhalmi apátsághoz tartozó: udvarnokok (II. End] kir. és Miklós nádor oklevele szerint), szakácsok (szent László < II. Endre királyok oklevelei szerint), lovas szolgák, s z ü c s ö 1 esztergályosok, mosók, tárnokok, hirdetők vagy k i k i á t ók (precones), sütők, vargák, márc- (édes ital) készítői kovácsok és bognárok. Ezen majorság határai voltak : Gr a n t h, Néma, Borba, Tapa (Táp), Taryan és Asscun (Árp. k. új Okmt. II- 2—5.). Ezen adatok után ítélve Nyalka a XIII. században igen népe lehetett, és határkiterjedése is jóval felülmulta a mai határokat. Nyalka Hymud néven is említtetik a pannonhalmi apátság bh tokai között, s határa Sabaria ig — sz. Márton püspök születéd helyéig terjedt (Fejér Gy.: C. D. IV. 3. 462.). 1624-ben Nyalkának török földesura volt; 1627-ben pedig a buds Becsét aga birta azt, kinek zsarolásai miatt a lakosok megszöktél A panasz-jegyzőkönyv szerint még 1641-ben is puszta volt a falu, de e évben megnépesült s a fehérvári Amhát aga lett urok. Nyalka adóközséghez tartozik még Csák-Néma puszta, mely szomszéd némái határból 1460 körül szakíttatott ki, s ekkori tulaj do nosától: mihályi Csák Lászlótól nyerte nevét. Pusztult helyek: Asscun-nak emlékét az ászoki — Ganth-ét pedig a gyantái, gyanta réti dűlők tartják fenn. Ez utóbbi hely a Nyalka, Pázmád és Mindszen határok összeszögellése táján létezett (Árp. k. új Okmt. II. 2—5.). Nyul három községből, u. m. Kis-, Nagy- és Káptalan-Nyul ból alakult magyar falu, mely épen ez okból Három-Nyul nevezette is bir. 3 biró és 3 külön községi tanács alatt, ezen kivül mindegy! falunak van szőlőhegysége, melyeknek ismét külön-külön hegy-biráj és hegy-községi elöljárósága van, s így 6 községi tanács működik. Első királyaink alatt Nyul a győri vár földje volt. s győri vár szolgák lakták, kiknek kötelezettségeit és szolgálatait 1240-ben IV. Bél király szabályozta (lásd : Écsnél). A pannonhalmi apátságnak azonbai földhöz kötött szolgái is voltak Nyúlon, nemkülönben lovas jobbágya Kis-Nyulon, mint ez IV. Bélának okleveléből kitűnik (Árp. k. új Okmi II. 5.). 1252-ben IV. Béla a thuróci prépostságot alapítván, enne] Nyúlon szőlőműveseket adományozott (Fejér Gy.: C. D. VII. 5. 294.) 1378-ban N.-Lajos a lcveldi karthauziaknak adott itt föld- és szőlő birtokot (u. o. IX. 5. 241.).