Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Első rész. TERMÉSZETI VISZONYOK. - 2. A megye domborzati vfszonyai. (Hegyrajz.) — Fehér Ipolytól.

len felmeredő csúcsokban; a szelíd najlásokat ugy, mint a gerinceket kifehérlő házakkal, pincékkel tarkított szőlőtelepek borítják; mint egy korona emelkedik az egész csoportozat fölé a pannonhalmi főapátság fellegvára, melynek tornyáról messze szétragyog a kettős kereszt, mint hazánk keresztény polgárosodásának emlékoszlopa. S az egész látképnek hátterét a Győrtől a Duna mentében Komárom felé terjedő síkság képezi, melynek végvonásai egy részről a nyitrai hegyek kékellő ködében, más részt a Vértesek láncolatában mosódnak el. A harmadik vagy nyugoti láncolat Kajár és Pátka között ér a megyébe és Kis-Péc, Fel-Péc, nemkülönben Szemere határait Tényőtől és Pátkától elkülöníti. A ravazd-csanaki főláncolattól Ny.-ra esik s ezzel párhuzamosan DK.-től ENy. felé haladva, a tényő-pátkai völgyet alkotja. E nyugoti láncolat ENy. vége képezi a szoros értelemben vett sokorói hegyeket, mely nevezet eredete fölött szétágazók a vélemények. Enessey „sok uru" szótól származtatja, míg Matusek a hegység „sok orrú" (ormu) alakjában sejti az elnevezés forrását. Azonban tág értelemben megyénk összes hegységei a Sokoró nevezet alá esnek. Kiválóbb pontjai : a Harangozó hegy Kaj ártól DK.-re, tetején a pálosok elpusztult zárdájának gyér emlékeivel; a Kopasz, K.-PécnéL Fel-Pécen a Tövisvárnál megszakad és ismét az Ebédlátó magaslatba emelkedik, utóbb pedig a szemerei szőlőkön át felhúzódik PusztaSzt.-Pálig, útjában mindinkább lelapulva, míg végre Koroncó felé homokbuckákban enyészik el. A láncolat délkeleti részét inkább erdők, míg éjszaknyugoti hajlását szőlők borítják. Megyénknek ezen három hegyláncolata mellékelt térképünkön szintén kivehető, amennyiben az emelkedéseket nagyrészben szőlők és erdők borítják, melyek térképünkön színekkel vannak előtüntetve. Végre jelentékeny emelkedettséget mutat megyénk délnyugoti része, melyet azonban inkább a talajnak egészben vett magas fekvése jellemez anélkül, hogy egyes kiemelkedésekkel bírna. E dombhát a veszprémmegyei Lovász-Patonát elhagyva, Szerecsennél éri el megyénk, határát, honnan Gyomorén, Gyarmathon és Téthen át Ny.-ra majdnem a Marcal mocsárokig húzódik s a K a s z a-hegynél szétterül. Ezen emelkedett terület a sokorói hegylánccal képezi a Sokoró-alj át, vagy sokorói völgyet, melynek közepén a Bakony ere csörgedez végig. E dombhát másként Gyür-hátnak is neveztetik, és pedig Matusek szerint azon körülménynél fogva, mivel ez képezhette egykor az avar gyűrűnek vagy körsáncnak határát.