Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Első rész. TERMÉSZETI VISZONYOK. - 2. A megye domborzati vfszonyai. (Hegyrajz.) — Fehér Ipolytól.

elődombozatát képezik, melyeket Hunfal vy a szentm ár ton dombcsoport egyetemes nevezete alá foglal. E dombcsoportok azonban nem állnak szakadatlan összefüggésben a Bakony jóval magasabb hegységeivel, hanem ettől a Veszprémmegye éjszaki határvonalát képező és Lázi, Romand, Ghic, Hathalom, N.-Dém, Lovász-Patona, Gecse és Takácsi helységek mentében átvonuló völgy által vannak elkülönítve, és egészen önálló jellegeknél fogva magukban képeznek egy egészet. Az átmenetet egyes pontokon pl. Bánk, Lázi és Táp-Szent-Miklós között meglehetős domborulatok képezik, míg másutt a völgyelések a láncolatot határozottan megszakítják. A tudomány megállapított fogalmaihoz szigorúan alkalmazkodva, megyénk magaslatait alig illeti meg a „hegy" nevezet, hanem meg kell elégedniök a „domb" szerényebb cimével. Azonban a szóalakítás könnyítésére mégis megengedhetőnek tartjuk az egész lánccá fűződött magaslatokat „hegylánc, hegycsoport" névvel jelelni, és a „domb" elnevezést a közélet által elfogadott értelemben egyes kisebb emelkedések számára fenntartani. Megyénk emlkedéseit Hunfalvy három sorra osztja, u. m. a szentmártoni, ravazd-ménfői és a sokorói láncolatra, melyek egymással párhuzamosan haladva, két — meglehetősen egyenlő szélességű völgy gyei az Ecs és Szent-Márton közt elterülő Pánzsa — völgyet és a tényő-pátkait zárják be. Matusek ezen három hegylánchoz negyedik gyanánt azon hullámzatos magaslatokat csatolja, melyek a megye DNy. oldalán Veszprémmegyéből benyúlva a sokorói völgyön terülnek el, és inkább a talajnak egészben vett magas fekvése, mintsem egyes feltűnő kiemelkedések folytán számíthatók a hegyrajzi tényezőkhöz. Lássuk az érintett hegycsoportokat egyenkint. Kezdjük a legjelentékenyebbnél, mely Románd és Péterd veszprémmegyei helységeket elhagyván, Ravazdnál lép a megyébe, és DK.-ről határozottan egyenes vonalban nyúlik ENy. felé, mi közben keleti oldalán Ecs, Nyul, Nagy- és Kis-Barát helységeket érinti, míg nyugoti oldalát az egy Pátka községki vételével egyebütt termékeny szőlőtelepek borítják. E hegylánc hosszúságra, szélességre és magasságra egyaránt felülmúlja megyénk egyéb emelkedéseit; hossza körülbelül 3 mfd, legnagyobb szélessége pedig (Ravazd és Pátka között) mintegy 3

/

4 mfdet tesz; magassága a megye határától kezdve habár gyengén, de mégis emelkedik, és tetőpontját a nyuli és tényői határok találkozásánál Szent-Pál hegyben és a Magas-hegyben éri el; az elsőnek magassága az adriai tenger szinétől a táborkar mérése szerint 1005 b. láb, míg az utóbbié 996 b. láb. Ezek képezik megyénk legmagasabb pontjait; innen kezdve a hegylánc magas-