Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)
III.Üzemorganizáció - 2. Gazdasági termelőév
használnak. „Ezen kivül szükséges még eggy két élü rövid görbe barkáts kés, mellynek tsak a' hegye két ujnyira legyen éles, és ugyan addig légyen meghajtva. Ezen görbe késnek hasznát veszik azok a' méhes Gazdák, a' kik a' régi szalma kasokban tartyák a' méheiket, a' midőn valamellyik kasból felét vagy harmadát akarják kiszedni a' méznek a' méhek megölése nélkül."336. A nyári mézelvétel kidodolással is végbemehet. „A" ki-dobolásnak most az ideje egész Tarló fel-szabadulásig, a' melly esik Egyed nap tájban. A' ki-dobolásnak pedig módja ez: Mikor a' Méhed jókor el-végezte a' Rajzást, és ha fel-tisztitván Lőrintz napra teli hordta Kassát Léppel Mézzel, az után úgy-is tsak heverne, dobold-fel, vedd-el 'íord magának annyit, hogy betsülettel ki-telel, az Anya-Kas-Méhed-is Tavasszal,ha kevés a méhcsalád üres lépe a fiasításhoz, az egyik oldalról kimetszik a lépesmézet.ilyenkor a méheket füsttel a kas csúcsába kergetik, azok a füsttől elbódulnak és nem bántják a méhészt. A mézelvételnek mindig késő este, vagy korán reggel kell történnie, amikor a méhek még pihennek, ellenkező esetben könnyen rablást idézhet elő a méhész. Ősszel szintén alkalmazzák a herélést, de nagy többségében a méhek leölésével, vagy pedig kidobolásával történik a mézelvétel. Általában a gyenge rajokat és gyengébb családokat, meddő méheket (amelyek nem rajzanak) szokták leölni. A méhek leöléséhez „büdöskő" (kén), pöfeteg és szalma füstjét használják. A lekénezés helyett Ravazdy András helyesebbnek tartja a pöfeteg füstjének használatát, mert a kénfüst a mézet is nagyon átjárja és ezzel értékét csökkenti. A lekénezés a következőképpen történik: „Végy két újni szélességre vagdalt vásznat, vagy ruhát, mártsd-bé meg-olvasztott büdös kőbe, az után midőn már meg-hült, vagdaldel két újni hoszszaságra, hogy minden felé két újni légyen, azután áss egy gödröcskét a' kosárhoz közel, szúrj belé két veszszőcskét, meg-hasitván azoknak felső végeit, tégy mindenikbe egy büdös köves ruhát, győjesd-meg, tedd reá hirtelen' a' kosárt dugdosd-bé jól az allyát, hogy sohúlt ki ne jöjjön a' füst, hirtelen meg fognak fúlni."339. a k as oldalát meg kell ütögetni, hogy a lépek közül a gödörbe hulljanak a méhek, majd a lefojtás végeztével be kell őket temetni, hogy fel ne éldjenek. Ezután a léptartó keresztfákat kihúzzák, a kast jól a földhöz zökkentik, hogy a lépek leszakadjanak. A kas oldalán maradt lépeket pedig a barkácsoló késsel szedik le. A lépesmézet, mennyisége szerint, hordóba, teknőbe, fazékba stb. teszik. A következő művelet a méznek és sonkolynak különböző eljárásokkal való szétválasztása. (Lásd a méhészet termékeinél.) A harmadik eljárás, a méheknek más üres kasba való átdobolásával veszi el a mézet. „Jóllehet hogy ez a' szóllásnak formája dobolás, vagy a' mint sokaktól neveztetik kanizás nem minden Méhes Gazdák előtt esméretes,..."-^A kidobolás a következő módon megy végbe: „Három tzövek közzé botsásd a' tsúpjával, Egy üress Kast borits reá a' szájával, Kösd által mind kettőt valami ruhával a' Kosár' oldalát gyengén egy kis fával Kopogtasd, bogara mig fel-telepedig Az üres Kosárba, 's ott meg-tsendesedik; Vidd-el a' mézes Kast másszor népesedik, Ezt pedig tselekedd mikor estveledik. A' bogarát pedig egy vagy két rajodra Estve későn üsd rá, nem lészen károdra, Dolgoztatják őket tulajdon hasznodra, A' mig életek tart gyűjtenek számodra."^ 1- A kas oldalának kopogtatása előtt az alsó kason lévő lyukon füstöt fújnak be, ezzel is kergetik a méheket a felső kasba. A kidobolás haszna: ha a méhek az új kasba még gyűjtenek, a herék már nem ehetik a mézet, mert dobolás után a munkás méhek ezt nem engedik; a gazda minden kár nélkül 54
