Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

III.Üzemorganizáció - 2. Gazdasági termelőév

kerületekben" a fő mézgyüjtő idő május, junius és julius. Augusztusban gyengül a méhlegelő, ekkor a méheket hanga, repce és hajdina földekre viszik, ahol szeptemberig maradnak.326. A vándorlás rendszerint késő este szokott történni, amikor már a méhek mind a méhesben vannak. A röplyuknál ülő méheket viz pennetezésével hajtják be a kasba. Ez után a kast felemelik és az alját ruhával bekötik, a röplyukat elzárják, hogy a méhek ki ne jöhessenek. A kasokat fejre állítva szénával, szalmával bélelt kocsiderékba rakják, lépek élével a menteirányba. A kasok közeit szalmával tömik ki, hogy menet közben fel ne dűljenek és így a lépek leszakadozzanak és a méhcsalád elpusztuljon.327. „Hajókon legbátroságosabban ellehet a' méheket több mérföldekre is hordani, hogyha közel valamelly hajókázható viz vagyon."328. Megérkezés után a kasokat a méhes elhelyezésének kívánalmai szerint rakják le. A kevés méhet tartó gazda nagyobb távolságra nem vitte méheit, mert nem fizetődött ki. A méhekkel elsősorban a sok méhet tartó árútermelő méhészek vándoroltak. A költség és fáradság bőven megtérült. Kiválasztás-mézelvétel. Mézelvételkor választják ki a következő évre hagyandó magméheket. A mézelvétel ideje általában szeptember hónap és október eleje.329. \ dézsmát legkésőbb szeptember 29-ig kellett beszedni. Világos tehát, hogy a mézelvételt valamely naphoz kötni nem lehetett, mert csak a dézsma beszedése után volt szabad a méheket lefolytani és gyűjteményüket elvenni. A dézsmáról, Széchy Mária utasításában (1667), akinek váltott dézsmajoga volt Gömörben, ez áll: „Az désmában jutott rajokat szeme előtt megpróbálgassa, és akit választ, megjegyezve, s az csetneki, putnoki és gömöri járásbelit, murányi, az széchi baloghi, serki és rátkai járásbelit penig a baloghi tiszt uraimék kezében szolgáltassa."330- Ha az uraságnak nem volt méhese, akkor a dézsmába kivett méhek gondozását a régi tulajdonosnak kellett ellátnia tavaszig, vagy rövidebb ideig.331. A dézsmáról 1816-ból ezeket olvashatjuk: „.. a' Tiszt Urak pedig többnyire mindenkor a' legjobbakat szokták dézsma számba kiválasztani, és elvitetni, melly miatt ezután sokan a' föld' népe közül a' méhtartástól elidegenítetvén, az által a' méhtartás előmenetele-is nagyon meggátoltatik."332. A

z elvitt kasokat vagy fiókos méhlakásokat pedig nem szokták visszaadni. A dézsmák az 1836-ik évi úrbér rendezéskor szüntették meg. A jobbágy tartozásokról szóló VII. tc. 4. §-a ezeket montja: „A' méh rajoktól, bárányokból és gödéktől, úgy szinte apró majorságban, és tojásokban egyes jobbágyok által, valamint borjukban is több jobbágyok által összesen tett eddigi adózások, úgy nem különben a' vaj kiszolgáltatása is jövendőre megszüntetnek."333. £

z a rendelkezés az egyházi tizedre is vonatkozott. Magnak azok a méhek jók, amelyek tiszták, nehezek, fiatalok és népesek. Amely kas 35-40 fontnál csak valamivel kevesebb, azt magnak lehet hagyni. Kas nélkül (méh és méz) 28-30 font elegendő. Ha lehet, mindig idei rajokat kell magnak hagyni.334. A mézelvételnek vagy „barkácsolás-"-nak három módja ismeretes. Az első, amikor a méhek gyűjteményének csak egy részét veszik el, ezt „herélés"-nek is nevezik. Ez rendszerint nyáron, vagy tavasszal történik. Nyáron, ha hamar megtelik a kas, „Akkor bízvást ki-szedheted mézzel együtt a' vese-lépeket (igy neveztetnek azok, mellyek mindgyárt a' kas oldalához két felől lapjával fordítva vannak:) és ezt egy nyáron, ha jó esztendő szolgáll, kétszer-is meg-teheted."335. \ mézelvételhez rövid, kétélű görbe kést 53