Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

II. A méhtenyésztés - 4. Telepítés

A méhes iránya A szabad ég alatt álló kasoknak a zsúpköpeny mellett a méhes tájolása, iránya nyújt védelmet. Az általánosan kialakult vélemény szerint DK. és DNy. közötti irányban tanácsos felállítani vagy építeni a méhest. De még ezen belül is „Leg alkalmatosabban fekszik a' Méhes, ha abból a' Méhek nem egyenesen délnek, hanem mintegy Juhász Délnek járnak ki."180. Ez a tájolás azért helyes, mert reggel már korán melegíti a nap a méhlakások kijáratát, tehát korán munkára serkenti a méheket. A déli és délutáni nagy melegben viszont már csak a méhes oldalára tűznek a napsugarak, a méhlakások nem forrósodnak át és így egész nap zavartalanul dolgozhatnak a méhek. Napnyugtakor pedig kellemes meleg éri a méhes hátulját. Hogy a méhesnek más irányban való felállítása káros, azt a következő tapasztalat bizonyítja: „Tapasztaltam és azt-is, hogy jó sor méhet egy épületnek észak felől való oldalába raktanak vala ki, úgy hogy egész nyáron által azon épület a' nap' fényét tőlök elvonta, kevés haszonnal, mert felényi mézek sem vólt, azokhoz képest, kiket a' nap jól ért, kivált reggeltől fogva délig."^ 81. A méhes helye Nem elegendő csupán a méhes irányának helyes megválasztása, hanem nagy körültetintés szükséges a méhes helyének kiválasztásához is. A következőket kell szemelőtt tartani: a méhes közelében zajos, poros út, árnyékszék, trágyadomb, zajos műhely, füst ne legyen, mert ez zavarja a méheket munkálkodásukban. Ügyelni kell arra, hogy a méhest fák vagy bokrok védjék a széltől, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor szélnek háttal kell állítani a méhest, különben a teherrel hazajövő méheket leveri a szél. Kerülni kell a túlmagas fák közelségét, mert rajzáskor az azokra szálló rajok befogása nagyon nehéz. A méhes előtt 20-30-40 lépésnyire fák, bokrok ne legyenek, a gaztól meg kell tisztítani ezt a területet, hogy ezek ne akadályozzák a méheket a ki és be röpülésben. Óvakodni kell a hideg vagy nedves helytől, mert itt nehezen szaporodnak a méhek, illetve lépeik könnyen megpenészednek. Ezekkel szemben kívánatos, hogy a méhes viszonylag közel feküdjön az erdőhöz, vagy olyan helyhez, ahol már korán tavasszal eledelt találnak a méhek. Források, csörgedező patakok a közelben legyenek. Legalkalmasabb a méhes felállítására az olyan erdőhöz közelfekvő hely, ahol nemcsak magas fák, hanem cserjék (som, mogyoró, rekettye) és tisztás rétek is vannak. Tanácsos a méhes körül alacsony fákat ültetni, mert a raj befogása ezekről könnyű. Javasolják jó mézelőnövények ültetését és vetését a méhes környékén. 182. Természetesen a fenti követelmények betartását a mód és a helyi adottságok befolyásolják. A méhes épülete A kívánalmak szerint három falnak, elölről pedig védőpalánknak kellene határolni az ideális méhest. A méhtartó gazdának azonban ez sok költséget jelentene és ha kevés méhcsaládja van, akkor nem is tartja érdemesnek az ilyen méhes építését. Ki-ki saját tehetsége szerint épít méhest. „Kivált pedig a' szegény ember, kitül külömben a' nélkül sem telhetik, eggy néhány oszlopokat 's karókat a' földbe leásatván, a' méhesse tetejét 37