Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)
II. A méhtenyésztés - 3. A méhlakás
időszakban. A fatörzset vályualakra kivésik, alul-feliil bedeszkázzák, hátul ajtót tesznek rá, 152. vagy cs ak egyik végéről hengeralakú üreget válynak bele, bedeszkázták, röpnyilást vágnak rá és kész a méhlakás.153- Előállítása nem került pénzbe csak fáradságba: „A 1 szegény egy, két, három Anya - méhet tartó paraszt, télen az erdőre fáért ha megyen, egy odvas fa-darabra akad, Méhes köpünek szánnya, meg-tsinálja, egy pénzében sints, az egér - is bajosan rágja-ki, ez néki hasznos, és leg-jobbnak tartja: "154. A léptartó keresztfákra és a röpnyilás helyére vonatkozólag nem találtam pontos közlést. Zádor Elek a „Házi barát" cimü munkájában nem fogja ugyan pártját a köpünek, mégis ilyen megállapítást tesz: „...ámbár tagadhatatlan, hogy a.) a' kasoknak ezen neme legközönségesebben használtatik, kivált ott, a' hol a' méhészség nagyjában üzettetik; b.) hogy a' méhek legalkalmasabban telelhetnek bennek, még a' hidegebb vidékeken is; hogy c.) úgy látszik maga a' természet is azt rendedelte ezen bogaraknak lakásul, mert ha magokra hagyattatnak, mindég üres fa-törzsökben szálnak meg; továbbá d.) a' fa nélkül nem egészen szüköldökő vidékeken nem tsak legoltsóbbak, hanem mindenek által is készítethetnek, kik a' faragáshoz valamitskét értenek; 's hogy végre e.) a gondos méhész' kívánságainak meglehetősen megfelelnek." 155. A mezőségiek rossznak tartják, mert a moly könnyen átrágja és sok kárt tesz benne. Esős időben pedig könnyen termi a férgeket és lepkéket, melyek tönkreteszik az egész méhcsaládot. Ugyanakkor dicsérik a saját fonott kassaikat, megfeledkezve azoknak a hibáiról. 15 6Egyesek kifogásolták, hogy a köpük nehezek, szűkek vagy bővek, rövidek vagy hosszúak, amint a fából kitelik. Ennek ellenére a megszokás és a helyi adottságok napjainkig életben tartották. A köpü kezelése kétségkívül nehézkes, a méz elvétele pedig rendszerint a méhek leölésével jár együtt. Amint a fenti névanyagból láthatjuk a deszkából készült méhlakást is köpünek nevezik. Készítése a következő: „... öt darabba vágván a' deszkát, négyet egy aránső hoszszúságút jól egybe szegezvén láda formára az ötödik kissebb darabbal az egyik végét csinallyák-bé, egy kis lyukat hagyván ki-járásra az oldalán alól felőli; ..."157. Anyagáról ezeket irja Márton Gábor: „A' deszkakasok közt a' fenyő és hárs-fából készültek legjobbak, mert könnyebbek-is, melegebbek-is a' tölgyfánál, bikkfánál, - ebbe pedig a' szú-is hamar bele esik."158. g z j s egyszerű eszköz, kezelése azonos a kasokéval. Kas A kasokat rendszerint szalmából, gyékényből, vesszőből fonták vagy kötötték. A szalmakasok készítéséről Bogsch János (1795) méhészetről írt munkájában azt állítja, hogy ahhoz sok „együgyü paraszt" ért és el tudja készíteni. 159- Ezzel ellentétben Pethe Ferenc pedig ezeket mondja: „A' szalmakast nem minden ember tudná megfonni, tiz faluba se találkozik egy, a'ki jól tudna hozzá; a deszkát minden ember össze szegezheti magának. A' szalma 's akarmelyik fonott kast jobban szereti a' féreg, mint a' deszkát... A' szalmakas pongyola; a' deszka tsinos."160- Itt valószínűleg túloz az író, hogy ezzel is a deszkaköpü előnyét emelje ki. 33
