Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

II. A méhtenyésztés - 3. A méhlakás

Méhlak ás Hely Elnevezés Odvasfából v. kivályt fatörzsből Deszkából Venyige (fonott) Rakottya Ftiz Szalma Vessző Gyékény Gyékény Zsup Vessző Szalma Vessző Gyékény Szalma Füz Szalma Gyékény Vessző Vessző Edély (1762) Bihar (1791) Jászalsószentgyörgy (1795) Mezőkövesd (1816) Kassa (1835) Erdély Bihar Jészalsószentgyörgy Mezőkövesd Kassa Erdély Bihar Jászalsószentgyörgy Mezőkövesd Kassa Galgóc (Nyitra m.) (1810) Alföld (1816) tőke köpíi köpü köpü köpü köpü köpü köpü köpü kosár kas kas 136. 137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. kosár 145. kas 146. kas 147. kaptár kas 148. kas 149. 150. 151. Amint láthatjuk, a fából készült méhlakások nevei között a köpü, a fonottak között pedig a kas elnevezés az uralkodó. Ebből a táblázatból egyúttal a méhlakások vidékenként használt anyagáról is képet kaptunk. Köpü A méhek természetes hajlékához, a faoduhoz, a legközelebb álló az odvasfából kivályt köpü, amely az ország minden részében ismert és használt méhlakás a vizsgált 32