Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

6. A „madaras-vadas" mintakincs - 3. Az észak-dunántúli csoport

madárpárok sorát. Néhány XVIII. századi csíkmintát a lenszövők geometrikus mintája követ, igaz a mintakönyv keltezése 1879. Veszprémben Csákvári Gábor takácsmester két kötetben 148 mintát gyűjtött össze, melyek az 1829 körüli évekből származnak. Valamennyi jellegzetes lenszövő motívum, talán a nyomtatott mintakönyvek oldalainak másolatai, részletei, az ipari rajziskolák bő választékát tükrözik. Egyetlen „régi" mintát sem találunk a kötetekben. Hasonló a helyzet Vál 1838-1840 között készült mintakönyvével. A kötet fele, mintegy 46 lenszövő mintalapból áll, majd nagy meglepetésünkre egy nagy sorozat a 74-ik mintáig finom rajzú rózsás, emberalakos együttes sorakozik fel. A hom mozgalom 1840-es évszámos, magyar címeres lapjai datálják a készítés idejét. Mintakönyv mustrái, a finom gyöngyvirág csokor, virágmotívumok egyvelege között lovas vadászkutyájával; mulató pár zenészekkel; városrészlet előterében terített asztal (ülő férfi előtt tányér, kés, villa, kanál, boros üveg és pohár, a szokásos népi ábrázolás formájában - pl. a kékfestők terített asztala); vadász puskával, kutyával és szembeszökkenő szarvassal; alattuk városképi részlet kéttornyú hagymasisakos templommal; majd „VÁL 1838" felirat egy szalvéta közepében. A két copfu be font hajú lovasalak talán vadász, vagy betyár, két pisztolyt tart a kezében - kutyái futnak mellette; a kereszt motívumos böjti csörgőt jobbjában tartó kalapos férfi virágokkal körítve, mind-mind a polgán ízlés, a romantika, az új divat dokumentuma. A legnagyobb meglepetést azonban az a mintalap okozza (64. lap), amelyen egy nőalak reneszánsz szoknyában növényekkel körülvéve áll. Vitathatatlan, hogy Sibmacher mintakönyvének páros ábrázolásának női alakjával állunk szemben. így hát a lenszövők hazai művelői is találkoztak a régi előképekkel, ezekből némi változtatással leszőttek egyes példányokat, de legalább is mintakönyvükbe foglalták. A több árbócos hajóval egy lapon megfér a cserépből kinövő virágcsokor is, a madár, csillag, kutya motívuma is. Végül a nyugati végekről, Oriszentpéterről, a céhek megszűnése utáni korszakból, 1870-1900 közötti időből maradt fenn egy harminc mintaoldalból álló együttes. Kizárólag damaszt- szövésre tervezett nagy rózsák, növényi motívumok sorakoznak e lapokon, bár nem valami nagy rajzkészségről tanúskodó mester próbálkozásaiként. Egy szombathelyi remek darab, a honi mozgalom címeres-madaras szőttese, a céhbiztos és céhmester nevét örökítette meg (1848), a Sárvíz mentén, Bolhás, Dég és Lajoskomárom 1851-ben készült remeke - közepében kétfejű sasos csíkkal - a régi hagyományokat tisztelő mesterek öntudatát is kifejezik. A soproni múzeumban őrzött, dupla kigyófutásos abroszközép, a kétfejű sasos lepedőszél sormintája, a két szembenéző fekvő szarvaspár, mind-mind csak fölvillantása a madaras-vadas szőttesemlékeknek. 86