Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

6. A „madaras-vadas" mintakincs - 4. A Dunántúl déli területe

4. A Dunántúl déli területe Emlékeiből rendkívül gazdag képanyaggal írt monográfiát Malonyay Dezső, szinte egy madaras és növényi motívumtárat állított össze a gyakorlatban még működő műhelyekben megőrzött mintakönyvekből (Malonyay 1912.). Azt mondhatjuk, hogy a századfordulón már olyan széles körű a takácsoktól átvett mintakincs a szövőasszonyok kezén, hogy nekik köszönhetjük a madaras, de a XVIII-XIX. század fordulóján alkalmazott csillagos, szegfusoros stb. mintakincs megőrzését is. A mintakönyvek többsége a lenszövő mintákra helyezte a fohangsúlyt. Sióagárdon Neller mester használta az 1824-ben Bécsben rézlemezekkel nyomtatott, raszteres ívekre rajzolt mintakönyvet laponként 2-2 mintával a 76. sorszámig. A cégjelzés az első lap alján: „Wienn zu finden bey Franz Carl Kollmüntzer zum breiten Stein am Hohen Markt." majd más minőségű és kézi vonalazású papíron folytatódik a rajzok sora 77-89-ig. A 85-ös rajz hátlapjára került a három vetélőből álló takács-szimbólum és a mester neve: Neller. A mintakönyvben kivétel nélkül lenszövő minták találhatók. A közelben fekvő Mosdós a XIX. század közepén hagyott maga után mintakönyvet 1-98 rajz formájában. Összeállítója Krásovits Mihály volt az 1845-1862 közötti években. Mindössze a két utolsó rajz őrzi a pelikánpár, valamint a kétfejű sas hagyományos csíkmintába tervezett mintákat. A többi tábla mind lenszövő motívumokból áll. Ugyancsak Somogy megyéből, Csornáról származik az 1901 évszámmal, Berényi János által rajzolt mintafuzet, összesen 8 oldalból álló együttes. Ceruzával vonalazott oldalakon grafit, kék, vörös színekkel hangsúlyozta a színhasználatot. Számunkra fontos a régi stílusú, háttal egymásnak álló, röppenő madárpár, a szívnek háttal álló két kis madár, valamint az újabb stílusú, de ugyancsak egy-egy szív által elválasztott szemben álló madárpár sormintája. Ez utóbbi egy különálló papírcsíkra van rajzolva, nyilván mástól kapott vagy lekoppintott motívumsor. A szekszárdiak öt lapjából csak egy örökítette meg a koszorúba foglalt kereszt két oldalán röppenő madárnak alakját az 1840 körüli időből. Hasonló a helyzet a Mágocson 1855-ben készült mintaegyüttessel kapcsolatban, amelyben 1-53. szám alatt követik egymást a lenszövő rajzok. Pécsett a levéltár az ipari rajziskolák anyagából három inasrajzot mentett meg az 1833-as esztendőből, melyek természetesen lenszövő minták. Végül a nyugati szélen, Nagykanizsa múzeumában található a kiskanizsai takácsok néhány rémekrajza, így a tükröztetett páros madár körülfogva kígyófutással és remekcsipkével. A szélekre jegyezték az 1835-1846 között működő mesterek nevét a remeklés emlékére. A másik darab tükröztetett kétfejű sasos kigyófiitással kereteit minta, 1833-1848 közötti jegyzetekkel. A harmadik két pár tükröztetett pelikán remekcsipkével keretelve az 1841-42-es esztendő 87