Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Gráfik Imre: Emlékező tárgyak

A vizsgálatok kimutatták, hogy a jelzetek, s egyes feliratok egy része az ajándékozás szokásával, részben az emlékezés, illetve az emlék-hagyás és az emlékeztetés örök emberi igényével hozható kapcsolatba. Ebben a vonatkozásban a néprajzi szakirodalom arra hívja fel a figyelmet, hogy „a díszes használati tárgyak ajándékozásában szükségképpen fellépő versengéssel az is velejárt, hogy hol korábban, hol későbben, az ilyen tárgyak egy része alkalmatlanná vált az eredetileg megszabott munkavégzésre, részben a díszítmények túlhalmozása, túlfinomítása, a tetszetős, ámde az igénybevételt nem bíró díszítőanyagok, berakások alkalmazása, részben pedig a munkát eleve gátló ékítmények miatt" (K. Csilléry 1976, 121). Mások más szempontból közelítve a kérdést, illetve a folyamatot, megállapítva, hogy a készítők, illetve készíttetők a rendeltetésszerű használatnál fontosabbnak ítélték a szándékoknak, vagy az érzelmeknek kellő érvényre juttatását, nyilvánosság előtti manifesztálását, ezen használati tárgyaknak a „derealizálódásáról" beszélnek (Hofer-Fél 1994, 13). A példatár egyes tárgyainak leírásánál és értelmezésénél konkrétan kitérünk ilyen esetekre. Mind a magán-, mind a közösségi életben számtalan alkalom van arra, hogy egyik ember a másiknak ajándékot, emléktárgyat adjon. A néprajzi kutatás főként a szerelmi ajándékok körét tárta fel (a már hivatkozott népművészeti feldolgozásokban található példákon túl, továbbiak a teljesség igénye nélkül: Györgyi-K. Csilléry 1982; K. Csilléry 1976; Erdélyiné Fehér 1958; Gaál 1991; Hoppál 1983, 278-282; 1990; Hoppál-Vass 1978; Koós 1972; Vasas 1994, 135-136). Ebben az összefüggésben a tudományos kutatás számára az igazi kihívást a tárgyak díszitményeinek, a motívumoknak, motívumrendszereknek, szimbólumoknak az értelmezése jelenti (Vö.: Gráfik 1992, 6-9; Hofer 1983b; K. Csilléry 1976; 1993, 26). A szerelmi ajándékként azonosítható tárgyak egy jelentős részén ugyanis megfigyelhető, hogy azok díszítménye „nem egy vidéken és foként korábban igen archaikus jellegű volt, túlnyomórészt geometrikus stílusban, ékrovással kivitelezve. Az ilyen mértanias ékítmény esetleges jelentéstartalmára vonatkozóan nyomatékosan hangsúlyozni kell azt, hogy a jellegzetes geometrikus mintaelemek között mmd ez ideig egyetlen olyan motívum sem ismeretes, amelyet maguk a parasztok, a készítők és a használók szerelmi szimbólumként fognának fel... jól tudott, hogy a geometrikus jellegű díszítésnek a magyar parasztság körében való uralma idején a szerelmi ajándékokéval egyező ornamensekből megszerkesztett ékítményt kapott minden egyéb, valamely szempontból fokozott jelentőségű, illetve ünnepi szerepű tárgy is..." (K. Csilléry 1976, 123). Másfelől viszont azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a folyamat, illetve az összefüggés „fordított" is lehetett. Azaz, ha és amikor „bizonyos tárgyak általában csakis szerelmi ajándéknak készülve nyerhették el a hagyomány meg88