Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Rózsa Miklós: A 19. század első fele budai és pesti cukrászai inasévei eltöltésének helye és az inasidő tartama

Az 1805 vége és 1849 vége között működését kezdő 26 magyarországi születésű cukrász közül mint láttuk, 14 volt a pesti, négy a budai születésű és nyolc az ország más helységében született. A 14 pesti születésű közül nyolc Pesten, egy Budán, egy Budán és Pesten, egy Pécsett, egy Pesten és Bécsben, egy Bécsben, egy pedig ismeretlen helyen volt inas. E szerint az általános az volt. hogy azok a pesti születésűek, akik a 3. kép Kranzler Mihálynak Joseph Langhammer bécsi cukrász által 1808. június 15-én adott felszabadító levél hitelesített másolata. (P. It. Rel. a. n. 4179.) cukrász-kézművességet választották megélhetésük forrásául és el is érték, hogy ezt a cukrász-kézművesség önállóként folytatásával Pesten teremtsék meg, Pesten kerültek inasi tanviszonyba. Kivétel Kellermann Károly, Tost Ádám, a Fischer örökösök legidősebbike, az atyja által a cukrászi pályára indított Fischer Károly, továbbá Lánczky Károly és Glück Károly. Kellermann Károly a budai nádori udvar cukrászatában tanulta a cukrász-kézművességet, ahol atyja, Kellermann János, második cukrászsegéd volt. Tost Ádámnak, aki ugyanitt kezdte inaséveit, az atyja, Károly nádori kertész volt. A nádori cukrászatban eltöltött négy inasév után két évre Balasovits Péter Pál pesti cukrászhoz szegődött inasnak. A Fischer örökösök legidősebbike atyjuk pesti cukrászatában kezdte inaséveit, majd nyilván atyja kezdeményezésére és támogatásával lett inas Bécsben, s az így eltöltött 3 év és 4 hónap tartamú inasi tanviszonyt követően újból atyja szegődtette, és nála is szabadult fel. A bécsi tanviszony létesítésének indítéka vélelmezhetően az ottani 400