Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Juhász Antal: Szegedi kézművesmesterek hagyatékai

Juhász Antal Szegedi kézművesmesterek hagyatékai A hagyatéki leltárak, becsük, vagyonösszeirások már jó ideje számontartott forrásai a történettudománynak és társtudományainak. A történeti forrásokat is föltáró és értelmező néprajzkutatás ezeket azért tartja különösen becsesnek, mivel belőlük kép tárul az élet „minőségére": arra a mikrokörnyezetre, amelyben a társadalom legkisebb sejtjét alkotó családok éltek. Az életmódot meghatározó lakáskultúra, öltözködési és táplálkozási kultúra elemzése pedig kifejezetten a néprajz illetékességi körébe tartozik. Az itt közreadott három hagyatéki leltárt a Szeged története című monográfia levéltári adatgyűjtése során föltárt anyagból válogattam 1 Az 1780-1828 közötti évekből mintegy 30 kézműves inventáriumát kutattuk föl. Ezek közül aszerint válogattam, hogy az elhalt tulajdonos vagyonát, életmódját a maga teljességében dokumentáló és különböző foglalkozású, vagyonú mesterek olyan hagyatékait tegyem közzé, melyek egymással összevethetők és többé-kevésbé reprezentálják a város egykorú kézművességét.

2 A három hagyaték-tulajdonos közül Federer Viktória és Luczenpacher Pál 18. században betelepült német iparosok leszármazottja. Hajós István pedig tősgyökeres szegedi család sarja. Federer Viktória a módos Kerhl tímármester özvegye, házuk a Palánk városrészben, a középkori Szent Demeter templom körüli téren állott. A 18. században a Templom tér és környéke volt a Palánk egyik központja. Luczenpacher Pál asztalosmester háza Felsővároson, Hajós István csizmadiáé Alsóvároson, a nagy múltú és forgalmas Szentháromság utcában épült. E három városrész volt Szeged kora-középkori településmagva. A tehetős Kerhl tímár özvegyének hagyatékában szerepelnek „Hazai Tímár Mesterséghez szükséges eszközei, nyers és kikészített Bőrei", melyek egy korábbi fölbecslés után már Wiedermann József tímár tulajdonába kerültek. Sajnos, a leltár készítői csak a tímáreszközök és műhelyben lévő bőrök együttes értékét jegyezték föl, a tárgyakat tételesen nem részletezték. A három kézműves ingatlan vagyonának szerkezete és becsült értéke az alábbi képet mutatja: 1 Szeged története 2. kötetéhez a Csongrád Megyei Levéltárban Rákos István történésszel nagy számú inventáriumot tártunk fel. Több hagyatéki leltárat a monográfia szerzői hasznosítottak, magam mintegy 103 leltár alapján tanulmányt írtam a város népességének életmódjáról és tárgyi ellátottságáról: Juhász Antal 1985. 2 A közölt hagyatéki leltárak a CsML IV. A 1003. d. jelzetű fondjában (Szeged város tanácsának iratai. Számozott íratok) vannak: Federer Viktóriáé a 65. doboz 1627/1797, Hajós Istváné 108. d. 187/1810, Luczenpacher Pálé 110. d. 2640/1810 szám alatt. 35