Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

filtrálj [...] Egy par író Tablatskanak való futrály [...]" (SzT; futrály: 'tok, doboz' tükör, könyv, írótábla tartására). A fenti néhány adat azt bizonyítja, hogy a magyar iskolákban a XVI. században és azt követően használtak írótáblát, amelyet általában viasszal, ritkábban ónnal vontak be. A XVIII. század végéig nem találkoztunk olyan adattal, amely a gyermekek más anyagból készült táblájáról adott volna hírt. A XVI. században minden bizonnyal lehettek nagyobb méretű táblák is. Ezekre a tanító írt, vagy segítségükkel a birtokok, gazdaságok számadásait végezték. Pl. 1592: „Zamueteo fekete tab la" (Nádasdi Lt., OklSz). Ezekkel itt most nem foglalkozunk. 17. kép. Nagyvisnyói lakóház palával fedett teteje „kampo"-val (Foto: Hála, 1992) A pala táblaként való alkalmazásának legkorábbi említését Molnár János művében találtuk meg. 1783: ,,A' tábla-kő = Schistus fekete vagy más szinü írásra, födésre való" (Molnár 1783, 224). Ettől kezdve több feljegyzést ismerünk, pl. 1786: „TABLA-PALA. Mensalis, Tafel schiefer. Asztal és szám vető Táblának való" (Benkő 1786, 32); 1791: „Az Író pala-kő író táblának igen hasznos: mert mind írni reá, mind azt egészen, vagy rész szerént le-törülni igen könnyen meglehet. Mennél fejérebb az írás rajta, annál jobb a' kő" (Zay 1791, 137). Ez utóbbi az általunk ismert legkorábbi részletes leírás, amelynek megfogalmazásából az is érződik, hogy valami újdonságról van szó. 1798: ,JPála-kö vagy táblás Agyag, melly kemény, a' táblái nagyobbak mint a' tsillogó kőnek, fekete, és író táblának, 289