Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

zsendelynek-is szokott fordíttatni" (Gáti 1798, 5). 1804-ben egy német nyelvű, a nagyvisnyói palával foglalkozó cikk szerzője megállapította, hogy nagyszerű asztallapokat, írótáblákat lehet belőlük kialakítani, de mindezt mint újdonságot nem nagyon karolják fel (H. 1804, 194). A XVIII-XIX. század fordulóján, de még később is - minden bizonnyal a papír drágasága miatt - a legnagyobb tudósok is palatáblán írtak, illetve számoltak. „[...] Göttingában Gauss [Karl Friedrich, 1777-1855] Bolyai Farkasnak ajándékozta azt a palatáblát, amelyen egyik nagy felfedezesének első fogalmazványa volt olvasható. A palatábla most is megvan a Bolyai Múzeumban [Marosvásárhely], csak éppen a palavessző nyomai törlődtek le róla" (Benkő Samu szíves közlése). 1835: „Schieferstift, der: palaveszsző; Schiefertafel, die: palatábla" (Tzs 1835, 574). 1844-ben Udvarhelyszéken iskolai használata is elteijedt lehetett: „A nagyobb Gyermekek számokra mért pala táblák, kissebbeknek néhány fövenyes tábla" (Vámszer Márta szíves közlése az SzT kiadás előtt álló kötetéből). A fövenyes tábla feltehetően abból a „szürke, sárgás" színűfövenyes-palából készült, amelyről Benkő Ferenc is írt a Kolozsvárt megjelent ásványtani művében (Benkő 1786, 31). Az írótáblát a magyar nyelvterület egyes részein kőtáblának is nevezték, de ezzel kapcsolatban viszonylag kevés a történeti ismeretünk, inkább csak újabb nyelvjárási adatokkal rendelkezünk. 1823-1830: „[...] ő a kertben, egy deszkafilegóriában egy kőtáblán írva valamit dolgozott" (Fogaras, SzT). A nyelvjárási feljegyzések néhány helyről ugyancsak említik a kütáblát (Csúza, Baranya megye: MTsz: Hódmezővásárhely, Csongrád megye; Békés, Békés megye, Köröstárkány, Bihar megye; Szerep. Bihar megye), kütábiot (Sümeg, Veszprém megye; UMTsz) 'palatábla'jelentéssel. A palavessző tájnyelvi elnevezéseként szolgált: kűplajbász (Csúza, Baranya megye; Báta, Tolna megye; MTsz). A kőtábla elnevezés Csongrád, Békés és Bihar megyében volt szokásos, amelyhez még hozzátehetjük Sinka István kütábla, kűplajbász (Újszalonta, Bihar megye) adatát (Sinka 1987, 18. 19). Előfordulási helyei még Baranya és Tolna megye egy-egy települése, míg az egyetlen Veszprém megyei adat egyelőre szórványnak tűnik. Feltételezhető, hogy ez az elnevezés a Bibliában gyökerezik, amelyben Mózessel (II, 34. 1) kapcsolatban többek között ezt olvashatjuk: „És monda az Úr Mózesnek: Vagj két kőtáblát hasonlókat az előbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az előbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél/" Egy másik helyen János apostol születésével kapcsolatban ezeket olvashatjuk nevének elnyeréséről: amikor az atyja „[...] táblái kérvén, ezt írá, mondván János a neve" (Lukács 1, 63). A táblát minden esetben a sziklából hasították és írtak rá, csupán egyszer fordul elő a metszeni ige a betűk kialakítására. A Biblia nyelvezete erősen hatott, különösen a református magyarság beszédére, márpedig a kőtábla, kőplajbász adatok jórészt református településekről szár290