Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Szulovszky János: A kékfestés Putnokon

érték el az egyenletes megfestést. Amíg rendesen megfestődött az anyag, 18-20szor is a kipába kellett engedni. Hogy tudják hány cúgot kapott a festendő kelme, a csiga beeresztő oszlopára krétával minden egyes 15-20 percig tartó vászonkihűtésnél vonást húztak. Az anyag készre festése után a ráfot egy hosszabb léccel megdöntve kb. egy óra hosszáig csurgóra állítják, hogy kicsurogjon a felesleges festék. Amíg az anyag csurgón van, addig előkészítették a kipát a másnapi festéshez. Hozzáadtak 15-20 liter tömény festéket, s egy 4 méter hosszú karóval addig kevergették, amíg a folyadék vissza nem nyerte citromsárga színét. 5 cm I I 3. kép Keményítő fa. Rekonstrukció A ráfról leszedték az anyagot megszárítani. Száradás után kezdődött a szövet mosása. A rárakódott meszet, vasgálicot, és ha mintás volt, a papot el kellett távolítani. Ez négy 300-350 literes fakádban történt. Ez egy áztató, egy savas és két tiszta vizet tartalmazó öblítő kádból állt. Az áztató kád mindig az előző savas kád volt. Tíz vég vászon savazására volt még használható a savas kád, aminek a megfelelő savasságáról a kékfestő úgy győződött meg, hogy a mutató ujját bedugta a kádba, majd megnyalta, elég savanyú-e. A savas kádba meleg vizet öntöttek, mivel a papot langyos vízben könnyebben le lehetett mosni. Megfogták a vászon szélét és nyolc-tízszer áthúzták a savas vízben, amíg jól nem látszott a minta. Végül kétszer-háromszor tiszta vízben kiöblítették az anyagot, majd ismét szárítás következett. Száradás után a megfestett vásznat búzakeményítővel, vadgesztenyéből készült dextrinnel és faggyúval keményítették. Egy deszkán jól átdögönyözték ezzel a pépes masszával. Hogy a fényt adó faggyú egyenletesen oszoljon el, a szövetet áthúzták az úgynevezett keményítő fán. (3. kép) Újból szárították a vásznat. A bekeményített anyagot este befajtolták: egy könnyű, rövid szárú seprővel hideg vízzel meglocsolták. Az így megpuhult anyagot másnap kimángorolták. A már teljesen kész kékfestő kelmét egyméteres hoszszúságban összehajtogatták. Novemberben, decemberben és januárbán végáruval már nem foglalkoztak. Kenderfonalat festettek, menyasszonyi stafrrungok, háziszőttes abroszok, derékaljak, lepedők mángorlását vállalták. Február volt a holtszezon, ekkor az ősz250