Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Bakó Ferenc: Adatok a győri múzeum kékfestő gyűjteményéhez
kor felhúzza és át lesz akasztva abba a kipába, ahol fösték van és kap 12-15 cugot. Van olyan vidék, ahol áru kell, ahhoz több cug kell. A kipában indigó van. - Azután le lesz szárítva, ki lesz mos\>a kénsavas vízben: az kioldja a papot, aztán még egyszer ki lesz öblítve, le lesz szárítva és lesz egy szép, mintázott áru. Ha sárga virágot akar, kénsav helyett beáztatja krómkális vízbe és nem kénsavval mossa le. Ha sárga-zöldet akarunk, akkor az indigóba a fehér áru csak 2-3 cugot kap, akkor leszárítjuk és megkapja a passzoló mintát és beakasztjuk a kipába. Később ami világoskék, az zöld lesz, ami fehér volt (amikor meg lett mintázva), az meg sárga lesz. A kétszer-kék (vagy a minta, vagy az alap halványabb kék), hat cugot kap. Kiveszik, kimossák és újra hat cugot kap. A piros (áru) cinnszalccal lesz csinálva, de ezt nem árulom el. (Üzleti titok!) Az orancs meg krómkálival lesz csinálva. Az igen sötétre lesz föstve, mert a krómkáli lerántja a színt. Utána lehet apretírozni (keményíteni), szárítani, befeihtolni és másnap mángolni. Egy papot (amit ő tud) az egész országban hárman se tudnak főzni! A pápai Plum (festő) átjött egyszer Pápáról, hogy csináljak neki egy piros virágot. A pápaiaknak kellett a dohányleveles, Kisbéren meg a milléniumi minta. Ez csiricsári, erős minta volt. Vásáron a sátorban volt nekem minta, a minták ki voltak akasztva, kartonlapra ragasztva, és a parasztasszony, mikor hozta a vásznat, megmutatta, hogy melyik kell neki. Az üstházak kőből voltak. Rókalukon ment ki a füst. Először körülnyalta az üstöt, aztán kiment a rókalukon. Uri asszonyok is viseltek kékfestő árut. Szegeden a kékfestő Bidermanéknak 500 hold földjük volt. Nem is lehetett elképzelni, hogy egy föstő szegény ember legyen! De sose tartottak össze, mindig irigykedtek egymásra. " A műhely és tárgyai „A jéstő klumpában jár a műhelyben ma is (1950). A klumpa feje bőr, a kérge és az oldala is, csak a talpa fa. Azon gumi van. En mindig Csehországból kaptam, ezen a vidéken nem hordják. Volt téli klumpa is. Csak a talpa volt fa, a feje bőr, a szára filc, felül csattal. Eltartott egész télen. Kékfestőknél még az ágynemű is kékmintás volt. A ruhájuk pedig: kék krádli (magyarul csimbók), az ing pöttyös, vagy virágos, vagy búzaszemes, vagy csíkos-kékmintás volt. Mulatni este elmentek a klumpában, még táncoltak is benne. Minden kékfestőműhely falára ez volt kiírva: „Blau ist die schönste Farbe, Blau liebt jeder Mann. Darum lieb ' ich alles was blau ist , Weil mein Schatz ein Farber ist. " 1 2 A kékfestő vándorlegénynek a felejzen-je (vagy: berliner, tehát olyan forma mint egy zsák, a két vége bekötve, rá egy szíj, amit a vállra akasztottak) is kékfestő volt. A 1 2 A versike a kékfestés mesterségének spontán dicsőítése. Tolmácsolója egy hajdani hölgy, aki - szabad fordításomban - a következőket mondja el: Kék a legszebb szín, A kéket mindenki szereti. Azért szeretek én mindent, ami kék, Mert az én drágám egy kékfestő. 167
