Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Nováki Gyula: Bella Lajos földvárkutatásai
rá erre a hatalmas földvárra, amelyre Lackner Antal hercegi főmérnök hívta fel a figyelmét. Mivel Bellának ekkor más elfoglaltsága volt, Darvas Orbánt, a Soproni Régészeti Társulat másodtitkárát kérte meg, nézzen körül a hegyen. A földvár első leírását Darvas Orbán tette közzé még 1895-ben. Röviden leírja a sáncokat és a sírhalmokat. Megemlíti, hogy 14 sírt bontott meg, de „csak" cserepek kerültek elő. Említ azonban két bronzvésőt, egy bronz karperecet és egy gyűrűt is, valamennyi leletet a Hallstatt-korból származtatta. Az edények teljesen összetörtek, de egy viszonylag ép edény képét közölte (Darvas 1895, 419-420). Három évvel később. 1898-ban Bella Lajos írta le, az előzőnél részletesebben a feketevárosi Purgstallt. Bella öt sír feltárásáról tudott, és mivel ő is említi a két bronzvésőt, ez az öt talán nem jelent újabb feltárásokat, hanem a Darvas Orbán által megbontottak egy részét. Bella itt is felfigyelt a sánckapu egyik szárnyának az elhajlására, ami az ellenség oldalazását jelentette. Egy putrit és tüzelőhelyeket is találtak, hallstatti és kelta kori cserepek kerültek elő. Itt ts azt tapasztalta, hogy a sáncban sok a cserép, tehát egy korábbi telep maradványai kerültek a sánc földjébe (Bella 1899, 3-7). Bella ebben az ismertetésében térképet is közölt a feketevárosi sáncvárról. Készítőjét nem említette. Darvas Orbán azonban az 1895. évi ismertetésében megjegyezte, hogy a földvárat sűrű erdő fedi, ezért „pontosabb felvételt hamarjában nem is tehettem." Lehetséges, hogy Bella a Darvas által készített vázlatos térképet közölte. A legújabb felmérés szerint azonban, amire alább még kitérek, eléggé pontatlan, föleg pedig hiányos, mert ez a sáncvár ennél sokkal kiterjedtebb. A nagy méret és az akkori sűrű erdő miatt azonban ez érthető. A későbbi, immár osztrák szakirodalomban többször is említik, de Darvas Orbán és Bella Lajos részletes ismertetéséről nem tudnak. 1943-ban a bécsi egyetem diákjaival ásatást végeztek, sáncot vágtak át, gödröket tártak fel. Sajnos az eredményeket nem közölték, a feljegyzések pedig a háborúban elvesztek. 1950-ben és 1953-ban a neves osztrák várkutató Hans Paul Schadn foglalkozott vele és véleménye szerint a Hallstatt-kori sáncvárat a középkorban és a törökkorban is felhasználták, menekülő helyként, bár erre okleveles adat nincs. 1958-ban Kari Ulbrich és Hans Paul Schadn két mérnökkel részletes felmérést készítettek a várról, amit 1962-ben közöltek, egyúttal ismertették az addigi kutatásokat (Ulbrich 1962). Ekkor derült ki, hogy Bella és Darvas még nem ismerték a földvár teljes kiterjedését, az általuk említettnél sokkal nagyobb és bonyolultabb a sáncrendszere. Teljes hossza pedig 1300 m, kb. azonos a soproni Várhely méretével. A régi ásatásokról semmit sem tudunk, újabb kutatás nem történt, így ma még nem ismerjük a sáncok építésének pontos korát, a sáncrendszer kialakulásának a sorrendjét. Annyi bizonyos, hogy hallstatti és kelta kori földvár volt (Kaus 1981, 156), a középkori felhasználására még hiányoznak a bizonyítékok. 148
