Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Nováki Gyula: Bella Lajos földvárkutatásai

Egy másik, az előzőhöz közeli Burgstallberget is említhetek, amely Kismarton (Eisenstadt) felett van, ugyancsak a Lajta-hegység egyik kiugró hegynyelvén. Bella 1893-ban említi a Hallstatt-kori lelőhelyek között, földbevájt putrikat - és megfogalmazása szerint - kyklopszszerű falmaradványokat ismertet. Kiemeli, hogy az egész terület erősen rongált, ásatást nem végzett (Bella 1894, 13; Bella 1899, 3). Jóval később Alfons Barb 1925-ben és 1933-ban végzett itt ásatást, ezek alapján megállapította, hogy a sáncok nem egyidősek a Hallstatt-kori lakógödrökkel. 1950 körül Hans Paul Schadn a kerek dombot a középkori várak közé sorolta (Langenecker 1996). Ugyanezt 1951-ben Oskar Gruszecki is elfogadta, sőt az 1033-1043 közötti német császári csapatok betörésével hozta kapcsolatba, bár ezzel kapcsolatban konkrét bizonyítékra nem hivatkozik (Gruszecki 1951). 1980-ban Karl Kaus a Hallstatt-kori sáncvárak között említi (Kaus 1981, 151152; 155). A kismartoni Burgstallbergen utoljára 1982-ben volt ásatás, O. Urban vezetésével, őskori és középkori, valamint újkori leletek kerültek elő. Erősen zavarják a megfigyelést az újkori szőlők által kialakított teraszok, támfalak. Annyi bizonyos, hogy az őskorban magaslati telep volt, ennek erődített mivolta azonban bizonytalan. Később a középkorban ugyanitt egy kis földvár épült, erre viszont okleveles adatok nincsenek, nem lehet pontosan korba helyezni. A földvár erősen rongált maradványai ma már kevés lehetőséget nyújtanak a pontos adatok megállapítására (Langenecker 1996, 222-223). Még két kis sáncvárat említek Bellával kapcsolatban. Az egyiket Lövő mellett északra szántották szét 1890 körül. Mohi Adolf, lövői származású lorettói plébános irta le e vár méreteit, a megfigyelésben Bella Lajos is résztvett. A vár helye mellett kőkeresztet állítottak, melynek felirata ma is őrzi az egykori kis vár emlékét (Mohl-Bahcs 1892; Mohi 1930). A másikat Pomogy (ma Pamhagen)-tól északra a Zweibühel nevű kettős domb közelében, attól nyugatra figyelte meg Bella. Kis négyszögű sáncot említ, a neve „Burg". Leírása szerint a hossza 30 lépés, magassága 2 méter. A helybeliek szerint a dombokon a kuruc időkben megfigyelő volt. Bella kormeghatározást nem adott (Bella 1894, 8).

4 Még egy témát kell befejezésül sorra vennünk, ami Bella Lajos sánckutatásainak egyik fontos állomása volt, és ez egyenesen Sopron belvárosába vezet minket. 1890 után kezdték bontani a régi városházát és a mögötte vele szorosan egybeépült régi házakat. Ezek a házak közvetlenül a várfal mellett álltak, sőt legtöbbjüknek maga a várfal képezte a hátsó falát. Ez a bontás a várfalra és vele együtt a felső zwingerre, azaz falközre is kiterjedt. Bella figyelemmel kísérte a munkát és megállapította, hogy a felső zwingerben egy korábbi sánc rejtőzik. 4 Mint lehetőséget említem, hogy talán az 1707-ben említett, Pomogy körüli, a kurucok ellen emelt sáncvonalhoz tartozott. (Nováki 1996. 31. jegyzet.) 149