Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Papp István: Bajcsy-Zsilinszky Endre 12 napja Sopronkőhidán

Bizottságát, melynek elnöke Bajcsy-Zsilinszky Endre lett. (1944. október 15. után Bíró Zsigmond Elemér álnéven élt Vác környékén és Budapesten.) 2. Bajcsy-Zsilinszky Endrét 1944. november 23-án reggel fél nyolckor tartóztatták le a nyilas nemzeti számonkérő különítmény Radó Endre csendőrszázados vezette nyomozói. A mozgalom árulója Mikulich Tibor százados volt, aki a felszabadulás után Romániába szökött. 1959-ben a Katonai Bíróság Budapesten halálra ítélte.^ Bajcsy-Zsilinszky Endrét és letartóztatott társait a nyilas csendőrnyomozók kegyetlenül megkínozták. 1946-ban. a Népbíróság előtt így vallott erről Radó Endre csendőrszázados: „...embereim gúzsba kötötték Bajcsy-Zsilinszky Endrét, jobb bokájánál fogva mennyezetre erősítették. Gyakran használták vallatása során a medvejárást is, ami abból állott, hogy az illetőnek négykézláb egy kalap körül kellett táncolni." Bajcsy-Zsilinszky Endréné december első napjaiban néhányszor meglátogathatta férjét a Margit-körúti fegyházban. A látottakról 1946-ban tanúvallomást tett Radó Endre csendőrszázados perének népbírósági tárgyalásán: „Össze-vissza verték és villanyozták, soha nem felejtem el azt a látványt, amikor megláttam. Kijelentette szegény: még a németek se bántak így velem. 1944. december 2-án készült el a nemzeti számonkérő különítmény katonai alosztályának jelentése Bajcsy-Zsilinszky Endre és társai ügyéről. Ez a jelentés képezte a vádemelés, a rögtönítélő katonai bírósági tárgyalás és az ítéletek alapját.

6 A nyilas katonai bíróság az 1944. december 6—8-a között Budapesten tartott tárgyalásán hat halálos ítéletet hozott.^ Bajcsy-Zsilinszky Endre I. rendű vádlott ügyét — mivel védője törvényességi óvást emelt — elkülönítette, ő ugyanis 1939 óta országgyűlési képviselő volt és megillette a mentelmi jog. Bírái a következő döntést hozták: „A haditörvényszék Bajcsy-Zsilinszky Endre I. rendű vádlott ügyét — minthogy nevezettről kiderült, hogy országgyűlési képviselő, és a Ház őt még nem adta ki — a többi vádlottak ügyétől elkülöníti, és vele szemben az eljárást a mentelmi bizottság döntéséig leállítja." Előzetes letartóztatását fenntartották.

8 Közben a politikai és katonai helyzet az 1944. október 16-án hatalomra került nyilas rezsim számára súlyossá vált. 1944. december első napjaira a központi állami szervek és hivatalok a nyugati vármegyék területére települtek. 1944. december 9-én a Sopronban ülésező nyilas- és szélsőjobboldali törvényhozók a sebtében összetákolt mentelmi bizottság javaslatára (az ügy előadója vitéz Váczy György nyilas képviselő 4 Pintér István: A Magyar Front és az ellenállás 1944. március 19—1945. április 4. 1970. 192—229. o. Hollós Ervin: Rendőrség, csendőrség, VKF 2. 1971. 409. o. 1944. november 22-én a Moszkvai Magyar Bizottság (Faragho Gábor, Teleki Géza, Szentiványi Domokos) kormánylistatervezetet terjesztett a szovjet kormány képviselője elé. A tervezet Bajcsy-Zsilinszky Endre számára tartotta fenn a kormány külügyminiszteri tisztségét. V. ö. Korom Mihály: Magyar átállási lehetőségek és tervek 1944. október második felében és novemberben. Hadtörténelmi Közlemények, 1974. 294—295. o. - Magyar Szabadságharcosok a fasizmus ellen. Dokumentumok a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom történetéből 1941—1945. Szerkesztette: Harsányi János 1966. Zrínyi. 578. o. ^ A jelentés teljes szövegét közli: Hollós Ervin: id. m. 407—409. o. ^ Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tartsay Vilmos századost a haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, őket december 8-án kivégezték. Almásy Pál alezredest, Révay Kálmán századost és Makay Miklós vegyészmérnököt szintén halálra ítélték, majd büntetésüket súlyos szabadságvesztésre (10—15 év) változtatták. ^ Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. 567—586. o. Bajcsy-Zsilinszky a tárgyaláson bátran kijelentette: „Amit elkövettem, politikai és katonai meggyőződésből tettem, ez volt az egyetlen lehetőség, amely az országot és a magyar nemzetet a jelenlegi súlyos helyzetből kimenthette volna." Uo. 569. o. 9 Papp István: Adalékok Sopron város felszabadulásának történetéhez 1944—1945. In.: Erdészeti és Faipari Egyetem tudományos közleményei. Sopron, 1970. 93—114. o. 350