Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Kovács József László: Esterházy Miklós és Nádasdy Pál, az író

Kovács József László Esterházy Miklós és Nádasdy Pál, az író Esterházy Miklós, a dinasztiaalapító, országformáló személyiségként ma is élő alak történetírásunkban, Péter Katalin szép könyve nyomán is összegződtek róla szóló ismereteink. Azonban írói munkássága mintha kiesett volna tudatunkból. Nádasdy Pálról még ennyit sem mondhatunk, főúrként nem ő volt jelentékeny személyiség — hanem fia, Ferenc, a lefejezett országbíró — csak könyvészeti kézikönyveink (Régi Magyar Könyvtár I., Régi Magyarországi Nyomtatványok II. (1601—1635) adata nyomán tudunk arról, hogy összeállított fiai, Ferenc és Tamás számára 1631-ben egy Áhítatos és buzgó imádságoc (Csepreg 1631) című, ma már címlap nélkül, és jelenleg egyetlen példányban fennmaradt elmélkedésgyűjteményt. (Valaha volt egy sárospataki példány is, de azt a budapesti trezorból elrabolva hadizsákmányként 1945-ben az akkori Szovjetúnióba hurcolták, a sárospataki gyűjteménnyel talán még haza is kerülhet, a tárgyalások megindultak.) Ha Esterházy Miklós neve mégis fel-felvillan, akkor levélírói tevékenységét említhetjük leginkább. Az általa írt Értekező levél Gróf Nádasdi Ferenchez, arról, hogy kit kellessék minekünk az szentírásnak értelmében- követnünk, hogy mi is eretnekségben ne essünk c. kézirat jól felkészült amatőr teológus alkotása. A címzett — a 19 éves iljú gróf — lelki átformálására íródott, szerzője eredetileg sem tervezte műve nyomdába adását, autorságát azonban fontosnak érezte, mivel titkára másolatát hitelesítendő, a kéziratot aláírta. Sorsát már Toldy Ferenc ismerte: „A vitairat eredeti példánya, Esterházy titoknoka által tisztázva, de saját kezével aláírva, kis ívrétben 179 lapra terjed, s eredeti hártyakötésben a magyar kir. egy etem könyvtárában őriztetik, hova a Nádasdi egyéb könyvei és codexeivel együtt a lorettói servita-klastrom könyvtárából jutott. Eddig kiadatlan, sőt egészen ismeretlen is."

1 Tehát nem nyilvánosság elé szánt vitairat, de a nádor teológiai ismereteinek jeles foglalata, aki „kijárta Hajnal Mátyás iskoláját", hiszen a jezsuita páter, a család kedves papja nemcsak Nyáry Krisztina áttérítésében szolgált, hanem a negyvenes éveiben járó főúr ismereteinek bővítésével is, ahogy a Jézus Társasága évkönyvei is feljegyzik: „Patrem Hajnal prae ceteris magni fecit, a quo in philosophicis, mathematicis et theologicis quae ad fidei controversiam pertinent, multa accepit."

2 Külön szerencse, hogy ez a Nádasdy-könyvtáregység az országbíró 167 l-es lefejezése után egyéb javaival nem szóródott szét. Talán még ő maga ajándékozhatta az általa 1651-ben alapított kolostornak, ahonnan újabb szerencsével a kolostor II. József-féle feloszlatása idején közgyűjteménybe került.

3 Az Értekező levél műfaji sajátosságairól később szólunk, kétségtelen azonban az Esterházy sorait különösen átfonó és bizonyos fokig terhelő latinitás, némely levele — magánlevele és politikai célokra írt, a nemzet közvéleményének tájékoztatására írt 1 Esterházy Miklós munkái. Szerkeszté Toldy Ferenc. Pest, 1852. XCV. lap. 2 Podhradezky József: Gróf Esterházy Miklós nádor élete. Új Magyar Museum 1857.1. 221—246. 360—381. 3 Karl Lechner: Donauländerund Burgenland. I. Bd. Stuttgart 1970. Loretto 742—743. —

Id. Burgenländische Heimatblätter 1949. 66—70. A kolostort 1787-ben oszlatták fel. 125