Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Kovács József László: Esterházy Miklós és Nádasdy Pál, az író

levele eleven, élő hatású, hiszen ezek egy-egy csoportját éppen ezért tette nyomtatásban közzé. Az Értekező levél keletkezési idejét nagy valószínűséggel 1642-re tehetjük. Révay Judit (ekkor még Forgách Ádáinné, hiszen Nádasdy Pál 1633-ban, 35 éves korában halt meg), nem helyesli fia Olaszország felé vezető peregrinációs útitervét. 1642. március 24-én Galgócról így ír fiának: „Megadák leveledet, melyet megolvasván, keserves sziwei értettem meg szándékodat, hogy idegen országokba készülsz, az melyre mintegy kérdésképpen én tülem is tanácsot kérsz, de az példabeszédben azt szokták mondani, hogy az meglőtt dolognak nem köll tanács (...) ha anyai jó akaratomból való tetszésemet venni akarod, énnekem semmi módon az te szándékod, sok okból, az kiket isten szerencsémre szemben juttatván velem, megbeszélném, mert az, kik neked ezt tanácsolják, nem jóakaróid egyáltaljában és nem néznek tovább orroknál."

4 Kik lehettek azok, akik nem jóakarói a fiatal grófnak? Talán Esterházy Miklósra is gondolhatott az anya, aki abban bízhatott, hogy egy katolikus országba vezető peregrináció a fiatal arisztokrata áttéréséhez is vezethet? Bár formailag a király szolgálatának megszakítását kifogásolja Révay Judit. „Mely útra való szándékodnak elbomlására, ha semmi egyéb okod nem volna is, elég volna csak az ő fölsége szolgálatjától való mentséged is, mely mentségedet ez mostani indulásoddal sokak előtt, az kiknél nyilván vagyon, mintha revocálnád..." Anyai áldást nem ad az útra indulónak: „áldjon meg az Isten, de az anyai áldás, szüleikhez való engedelmes fiakon szokott fogni, előmeneteledet én bizony szivem szerint kívánom, de nem ilyen alkalmatlanságoddal, az kiben életed is idegen nemzetek között periclitáltathatik." Ha elővesszük Szenei Molnár Albert Dictionarium Latinoungaricum-ät, már olvashatjuk is az értelmezést: „Periclitatio, Szerencze próbálás. Veßedelembe nyomorgas." Révay Judit szeretné, ha fia nem lenne periclitatus, azaz „szerenczen forgot, megprobaltatot". A katolicizmus „veszélyeitől" aligha félti ekkor még evangélikus fiát, inkább valószínűleg az „olasz erkölcsöktől" — melyeket Sármelléki Nagy Benedek is Pázmányra fogva szidalmaz. Egy másik helyen is az olasz erkölcsöket rója meg imígy: „És noha tetteti örömest szokása szerént mint az beteg Olasz hasa menését, de bár valami inas erős Confortatiot végyen hozzá, kiuel iobban meg oruosollya gyomrát."

5 Hasonló vád e kitekert logikájú sorozatban, hogy „Ez mondasabol szent Palnak nemely francios nőtelen Emberek göriedezhetnek."

6 Ilyen erkölcsöktől-világképtől félthette az anya makacs fiát, mikor ezt írja: „de tudom, hogy oly országra mégy, az hol semminémű állapattal nem egyeznek velünk, sőt még az köntösünk sem egyez velek, s onnan micsoda tanulsággal gyössz ki, országunk javára, az te ítéleted rajta."

7 Esterházy Miklós világosan megnevezi az anyától rettegett peregrinációs helyszínt. „Emlékezhetik kegyelmed jól reá, hogy minekelőtte az olaszországi peregrinációra ment volna, ugyan itt Hefflant nálam lévén, több beszédek között lett vala illyes kérdés közöttünk [...] kit kellessék minekünk azon szentírásnak értelmében követnünk, hogy mi is eretnekségben ne essünk."

8 4 Deák Farkas: Magyar hölgyek levelei. Bp., 1879. 236—237. (Magyar Leveles Tár II.) 5 Pázmány Péter pironsági. 92. o. (PPÖM V. köt.) és RMK I. 457. 6 Uo. 89. o. 7 Magyar hölgyek levelei, id. h. 8 Galántai Gróf Esterházy Miklós munkái első kötet Pest 1853. második kötet Pest 1853. 126