Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Dávidházy István: A soproni posztósok céhének festőműhelyei

műszaki alkalmazottnak, a polgárjogtól fiiggő kötelező céhtagság nélkül nem foglalkoztathatott volna inast és legényt. A folyamodványban Stagge feltünteti Sopronig vezető életútjának előző állomásait: születési helye Berlin, 1825 húsvétjától 1828 Szent Mihály napjáig tartó inaséveit Altenburgban. a szász hercegi székvárosban töltötte. 1829—1832 vándorévek Berlin és csehországi Neutitschein (Novy Jicin) között. 1832 és 1834 között katonai szolgálatot teljesített. 1835-től 1840-ig Szilézia és 3. kép. Álláshirdetés a Pressburger Zeitung 1845. 2. sz. 10. oldalán Pomeránia több helységében részben mint cégvezető működött, majd 1845-ig gróf Bodoczki galíciai festőüzemének volt a bérlője, és bérlete lejártával pályázta meg az újságokban meghirdetett soproni állást. A soproni festőcéh, amelynek tagjai a folyamodványban előadottak szerint csak az ún. „Schwarzfarberei"-t művelik, míg ő (Stagge) az új festődében posztón, gyapjú- és selyemszöveten sikeres próbafestést végzett, a kérelmező idegen állampolgárságára hivatkozva megtagadta a felvételt. A szükséges okmányok a galíciai Rzeszowból 1845. augusztus 24-én elindulva, Krakkót és a szászországi Hallét megjárva, szeptember 9-én érkeztek meg Sopronba. A levéltárban megőrzött borítékon olvasható keletbélyegzők jól szemléltetik az ügyintézés és a továbbítás sebességét (A. pol. oec. XXIV. 2873). Ezekután már csak arra volt szükség, hogy Stagge reverzálist adjon arról, hogy a céhbe való felvétele esetén nem foglalkozik pamut- és lenvászon kelmék nyomásával és színezésével. Ez a kötelezvény a Soproni Városi Levéltárban őrzött kékfestő céhiratok között található. Stagget 1846ban felvették a céh tagjai sorába. A soproni polgárjogot 1846. április 17-én nyerte el

7 és mint ilyen szerepel az 1848—49. évi adófőkönyvben a posztóscéh 500. sz. házának lakójaként 10,- forint adóval. A 217 négyszögöles telken fekvő lakóház és a külön épületben (4. kép) elhelyezett fest öde adója 13 forint 1 1/4 krajcár volt. Az ugyanebben az évben megtartott népszámlálás összeíróívén. (A. p. oec. V. 12194 C.) az 500. sz. házban négy lakót írtak össze: Stagge Vilmost, Rozina nevű feleségét, egy gyermekét és egy szolgálati személyt. Stagge működéséről az 1847-es soproni iparműkiállítás katalógusa a következő szavakkal emlékezik meg: „...Újabb időben egy szépfestő is 7 Házi Jenő: Soproni polgárcsaládok 1535—1848, Budapest, 1982, 865. A személynevek után zárójelben közölt számok e kiadvány sorszámait jelzik. 247