Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Dávidházy István: A soproni posztósok céhének festőműhelyei

letelepedett itt, ki a szakjábani legújabb előlépésekben járatos, az itteni posztógyártásnak nagy hasznára van:...". Az 1848—49-es mozgalmas években a kézműipari posztógyártás is válságba került, és nyilvánvalóvá vált, hogy az 1845-ös újsághirdetésben hangot kapott derűlátás megalapozatlan volt. A gépi szövés rohamos elterjedése, és az ezzel párhuzamos 4. kép. A festöde épülete a Balfi u. 10. sz. ház udvarán dr. Kubinszky Mihály felvétele divatváltás kilátástalanná tették a posztósok helyzetét, ami a Bach rendszer által létrehozott Kereskedelmi- és Iparkamara jelentéseiből is kiderül. 1852-ben 50 mester 750 véget gyártott, 1853-ban 500-at, és a 1857-es évi jelentés már csak 22 mester 400 véget kitevő termeléséről számol be. A helyzetnek a hivatalos jelentések hangján túlmenő jellemzését tartalmazza Stagge 1851-ben a tanácshoz írt kérvénye (A. p. oec. X. 1306), amelyben leírja, hogy két éve a posztógyártás hanyatlása miatt alig van megrendelése, és családja eltartása érdekében sörmérési engedélyt kér, amit különböző korlátozásokkal meg is kap. Ilyen körülmények között érthető, hogy a posztóscéh 11 évi tulajdonlás után 1856. július 14-én 6.000 forintért eladta a közben 626-osra átszámozott Balfi utcai ingatlanát Kund Gottlieb (3126) tímármesternek. 1857-ben kisajátították és lebontották a kallót. A kallóért kapott pénzből a céh, amely a vásárlás 1859-es időpontjában már csak 13 tagú volt

8, megvásárolta Mühl Konrád (8043) molnártól a Nagytómalmot a rajta lévő malommal, és abban létesítette új kallóját. Az épület földszintjén volt a festöde, ott működött az 1872. évi VIII. t.c. alapján 1878-ban már csak 6 taggal megalakult ipartársulat tulajdonában 1945-ig. 8 Seyring Adolf: Geschäfts- und Auskunfts- Kalender fur das Jahr 1859, Ödenburg, 1858. 248