Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

G. Szende Katalin: Kölni kereskedők a középkori Sopronban

A kölni kereskedők rövid magy arországi jelenléte tehát a válságleküzdés expanziós keretei között értelmezhető. Komoly vonzerőt jelentett számukra a magyar kereskedőktől beszerezhető nemesfém, és az a tapasztalat, amivel a hazai kereskedők „háttérországukba", a távolabbi hazai piacokra tudták továbbítani a külföldi árukat. Fontos volt ezenkívül az az ingatlanfedezet is, amely a hazai polgárság kezén felhalmozódva jelentősen csökkentette az itteni befektetések kockázatát. Az 1400 és 1420 közötti időszakban a keleti piacok fogadókészsége tette lehetővé a kölni posztótermelés viszonylagos szintentartását. A XIV. sz. közepi évi átlag 10.000 véges termelés a XV. század elejére csak mintegy 8000 végre csökkent, amelynek mintegy egyharmada Pozsony , Buda és Sopron piacain talált gazdára. A kapcsolatok elsorvadása viszont a XV. század harmadik évtizedétől a termelés drasztikus, csaknem 50%-os visszaesését eredményezte (évi 5000 vég)""

2. Azt, hogy a nyugat-magyarországi piac milyen fontos volt a Rajna-parti metropolisz számára, az is mutatja, hogy a Duna-völgyben megfordult 80 kölni kereskedőből mintegy 25-en nem elégedtek meg a Bécsig teijedő üzletekkel, hanem Pozsonyt is felkeresték. A legaktívabb cégek képviselői pedig, szám szerint nyolcan, a soproniakkal is közvetlen kapcsolatokat alakítottak ki. A kölni kereskedők azzal a szándékkal teijesztették ki működési körüket Sopronra, hogy itt áruik számára egy, a Dunántúlt ellátó másodlagos elosztóközpontot alakítsanak ki. Ennek érdekében elsősorban a helyi nagykereskedőkkel vették fel a kapcsolatot, de a város maga is érdeklődést mutatott az üzleti lehetőségek iránt. A piacok kiszélesedése azután a konkurrencia megerősödését, egyre racionálisabb megoldások keresését vonta maga után. Fokozatosan kialakult, majd egyeduralkodóvá vált az a szervezett közvetítőrendszer, amelynek résztvevői több lépcsőben fölözték le a hajdani közvetlen távolsági kereskedelem hasznát. Az „eltűnt" kölni kereskedők helyét a Duna völgyében átvették nürnbergi és augsburgi társaik, akik ezt a területet, Bécset is beleértve, egészen a harmincéves háború korszakáig a délnémet birodalmi városok (és kisebb mértékben Velence) gazdasági befolyási övezetébe vonták. * * * 5

2 Irsigler i. m. 251,253, 306. o. 69