Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
G. Szende Katalin: Kölni kereskedők a középkori Sopronban
is maradtak még kötelezettségei a város felé. A legtöbb üzletet azonban a fennmaradt oklevelek keltezése szerint Bécsben kötötték, de Pozsony is szóba jöhetett áruvásárlás vagy a tartozások törlesztésének színhelyeként. IIL A változások — eltávolodás és átrendeződés A kölni kereskedők jelenléte Nyugat-Magyarországon nein bizonyult tartósnak: még 1420 előtt szinte egyik napról a másikra elhagyták a térséget, és számuk Bécsben is érezhetően megcsappant. A jelenség magyarázatát századunk eleje óta több tényező figyelembevételével kereste a kutatás. 1. A közvetlen kapcsolatok elhalását nein a felvevőpiac beszűkülése okozta, ráadásul a magyar nemesfémekre a német kereskedőknek talán még inkább szükségük volt. mint a magyaroknak a német árukra. A kölni posztó 1420 utáni soproni előfordulására utaló adataink többsége sajnos csak egyedi esetekre vonatkozik. 1427/28-ban pl. egy véggel kapott a várostól a kamarahaszna beszedője, míg az altárnokmestert 7 rőf illette meg 3 7. 1451-ben egy budai polgárnak tartozott két soproni egyebek mellett 4 vég kölni posztóval 3 8. Egyikük talán azonos azzal a Mördlich Bertalannal, aki helyett Nagy Lajos szigeti (sárvári) lakos kezességet vállalt, a felperes szerint 6, az alperes szerint csak két vég kölni posztó áráért. Az 1458-ban kezdődött perben végül is 1465-ben hirdetett ítéletet a soproni tanács, az alperes javára 3 9. Az eset mutatja a mezővárosi polgárság bekapcsolódását a távolsági kereskedelem árucikkeinek forgalmazásába, és érdekes az is. hogy az ügyben Sárvárról tanúskodó Czemper Simon később tehetős soproni kereskedő lett 4 0. 1494-ben Georg Krall nürnbergi kereskedő egyebek mellett két vég kölni posztót követelt Pap János soproni polgár özvegyén 4 1. A mennyiségileg is értékelhető 1457/58 évi pozsonyi harmincadkönyv szerint mindenesetre a teljes posztóimport 62,5%-át Rajna vidéki (kölni és aacheni) áruk tették ki. Ezen belül a kölniek kb. 35-40%-ot képviseltek, ami a teljes behozott mennyiség közel negyedét jelentette 4 2. A kölni áruk iránti igény tehát nem szűnt meg, bár mindenképpen számolni kellett az olcsóbb cseh. lengyel és morva szövetek megjelenésével. 2. Bécs árumegállító jogának érvényesítése sem befolyásolta jelentősen a kölniek nyugat-magyarországi jelenlétét, még a Bécset elkerülő szárazföldi útvonal használatára sem szorultak feltétlenül rá, hiszen üzleteiket általában nem a bécsiek kijátszásával, hanem tudtával és beleegyezésével kötötték. A Bécsben kelt, fentebb tárgyalt korai kötelezvények (1395, 1401) általában két-két ottani polgár tanúskodásával és pecsétjével megerősítve maradtak fenn. Azt pedig már Kováts Ferenc kiemelte, hogy amikor Hans Heimbach megbízta Hans Groesnekket követeléseinek behajtásával, szintén két bécsi polgár pecsételte meg az oklevelet. Az ilymódon közreműködő bécsiek közül ketten, Paul Wagendrüssel vulkapordányi (Wulkaprodersdorf) születésű mészáros és Friedrich von Aspach (Aschbach), a tanácsnak is tagjai voltak 4 3. 3 7 Házi II/2. 360, 388. o. 3 8 Házi 1/3. 328—9. o. 39 Az ügy fejleményeiről több feljegyzés is maradt fenn: Házi 1/4. 331—332. o., Házi 1/5. 192. o., és végül az ítélet: Soproni Levéltár, Gerichtsbuch 105. o. 296. bejegyzés. 4 0 Mollay Károly: Háztörténet és várostörténet. A Szent György u. 3. számú ház, SSz. 13 (1959) 131 —134. o.; V. ö.: Érszegi Géza: Középkor, in: Sárvár monográfiája, szerk. Horváth Ferenc, Szombathely, 1978. 178. o. 4 1 Soproni Levéltár, Gerichtsbuch 169—170. o., 496. bejegy zés 4 2 Kováts Ferenc: Nyugatmagyarország áruforgalma a 15. században. Bp. 1902. 110—111. o. 4 3 Kováts: Pozsony 6., V. ö.: Richard Perger: Die Wiener Ratsbürger 1396—1526. Ein Handbuch. Wien, 1988. 164. o., Nr. 8 (Aschbach); Nr. 515 (Wagendrüssel) 66
