Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Katona Imre: A Bánk bán-rokonok Csapodon és környékén
alkalmas folyó csak egy volt, a Kis-Rába, mely a Bereg-patakkal és a Kölesérrel ellentétben, melyek patkóalakot írnak le, keleti-délkeleti irányból fordulnak éles, vagy kevésbé éles kanyarral északnyugatnak, a Kis-Rába az Öreg Rábát elhagyv a majdnem egyenesen tart északnyugatnak. Mindössze Babot fölött, kb. Hövej magasságában van egy rövid szakasza, ahol erősen nyugat felé közelít. Itt a Kis-Rába és Hövej között a távolság alig lehet néhány kilométernél több. Tehát itt közelítette meg leginkább a Bertrand birtokát magában foglaló területet. Hogy valóban ezt adta a király 1257-ben Bertrandnak, arra későbbi okmányokból következtethetünk vissza. 1621-ben egy olyan csapodi kúriát adnak a Nádasdvak inscriptióba Ferenczy Péternek 10 jobbágyházzal együtt, melyhez — szokatlan módon — egy Kis-Rábán álló malom is tartozik. Ugyancsak ezt a kúriát a malommal és egy 7 iváni kúriával 1661-ben Falussy Miklós váltja magához inscriptióba. 1680-ban még mindig Falussyé a birtok és a malom. Babot ez évi urbáriuma három malmot említ a Kis-Rába baboti szakaszán. Közülük a második Falussy Miklósé, míg a harmadikat Kövér Gábor bírja éltéig. A III. Katonai Felmérés térképén a három malom pontos helyét is konstatálhatjuk. A három malom egymáshoz közel áll a Kis-Rábán, kb. Hövej magasságában. Falussy Miklóstól 1701ben Esterházy Dánielé, majd Ebergényi Eszteré lesz a csapodi birtok és a baboti malom. Csak 1726-ban váltja vissza Esterházy Miklós a család egyéb fekvőségeivel együtt. Az tehát a XVII—XVIII. századi adatok visszavetítéséből is nyilvánvaló, hogy Bertrand az 1257-ben kapott folyószakaszt a Kis-Rábán arra használta, hogy azon malmot létesítsen. Ez a körülmény világosan mutatja, hogy Bertrandnak erre volt szüksége birtokain, melyeken ekkor már a földműv elés feltételei is kialakultak. Bertrand és az erdők... (Szakítás a szolgagyőri várispánsággal) Bertrand három faluja még 1783-ban, az I. Katonai Felméréskor is erdő fedte terület volt, elképzelhető, mennyire az lehetett 1265-ben és az ezt megelőző és követő évszázadokban. Szinte csak a települések körüli vékony sávban alakulhattak ki irtások. Nem szorul magyarázatra, hogy Bertrand 3 falujának határai majdnem teljesen a Nagyerdő területére korlátozódtak. Azt eddig is tudtuk, hogy komoly okának kellett lennie annak, hogy a három falu Bertrand megjelenéséig nem a soproni, hanem a szolgagyőri várispánsághoz tartozott a Vágmenti Galgóc székhellyel, melynek birtokai szétszórva feküdtek az ország 13 megyéjében. Ezt, egyesek szerint (Belitzky) azért szervezték így, hogy a Vág mentén egymást sűrűn követő várak ellátását a szomszédos gyér lakosságú erdővidék helyett máshol, kedvezőbb adottságú terület lakosságával biztosítsák. Ennek viszont ellentmond, hogy ez a terület, mint a megye legjelentősebb erdővidéke, alig szolgálhatta a Vág mente hasonló adottságú vidékét, legalábbis gazdasági vonatkozásban nem, hiszen ugyanúgy alkalmatlan gabonatermesztésre, mint a Vág mente, azzal a különbséggel, hogy míg a Vág mentét erdős hegyek, a három Családot síkságok alkotják. Tehát míg az nem, ez alkalmassá tehető mezőgazdasági művelésre. De olyan vélemény is elhangzott, hogy a szolgagyőri várispánság egy idegen eredetű népelemet, talán a szétszórt avar töredékeket egyesítette egy várispánság jogi és katonai kereteiben. Bertrand megjelenésekor az erdők már elhanyagolt állapotban lehettek. Őrzésük már nem a királyi erdőőrök feladata volt, akik már addigra kiszorultak az erdők nagyrészéből, s puszta fennmaradásukért, megélhetésükért harcoltak az iváni királyi jobbágyokkal, majd száz év sem telt el. és végleg eltűntek a vidékről. 48
