Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Szila Szabolcs: A magyar tudomány és a szellemi élet mártírjai a Sopron vidéki állásépítésen 1944–1945-ben
történt Kőszegen is, ahol az elszállítás útvonalát és célját — szokás szerint — az érintettek előtt eltitkolták. Nem tettek kivételt a még korábbról Kőszegen tartott III. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj néhány századával sem. Ezeket meglepetésszerűen február 5-én és 6-án indították a határon át, ahonnan Darkó századparancsnok és a kísérő „keret" 15-én érkezett vissza. Valószínűsíthető, hogy ekként a magyar honvédség keretében nagyrészt megszűnt a kőszegi „közérdekű" munkaszolgálat. 1945 márciusában csak a kőszegi pótzászlóalj 5. százada végzett építési munkákat a HM főparancsnokság 11. osztályának parancsára. A kőszegi (1945-ben rommá lett) sörgyár udvarán a németek a magyar kényszermunkásokat huszonötösével furnérlemezekből épített blokkokban, valamint ún. finn barakkokban helyezték el. A félgömb alakú, préselt papírból készült szálláshelyek — mint a fabarakkok —, vajmi kevés védelmet nyújtottak a hideg és a csapadék ellen. A tisztálkodás lehetőségétől elzárt, eltervesedett emberek az esti répaleves után fűtés és világítás nélkül, a legnagyobb zsúfoltságban a földre szórt nedves szalmatörekre feküdtek. A kőszegi kényszermunka körülményei is bizonyítják, hogy az 1944—1945. évi erődítési robot a német birodalom határainak tervezett védelmén kívül az „alsóbbrendű" páriák agyondolgoztatása, tudatos pusztítása útján a náci fajmítosz gyakorlati érvényesítését szolgálta. A „megsemmisítés munkával" megvalósult, elemei a Birodalmi Védőállás kőszegi építéstörténetében meghatározóan jutottak érvényre. Ezrek életét, egészségét követelték. Kőszegen halt meg 49 évesen Friss Endre költő, akinek verseiben a társtalanság, a városi magány szólalt meg. A kiürítés után elpusztult kőszegi foglyok között volt K. Havas Géza, a kiváló szocialista publicista, Fenyő László, akit korábban Budapest költőjeként tartottak számon, és Ney Dávid operaénekes (őt a „fajvédelem" 1939-ben kényszerítette le az Operaház színpadáról. Mauthauseni halála valószínűsíthető). 3 3 A kőszegi robotosok sorsában osztozott Vészi Endre. A kálváriát túlélt író alkotásaiban megörökítette a kényszermunka emberi tragédiáit, Kőszegről őrzött személyes tapasztalatait. A „tavaszi ébredés" fedőnév alatt indított dunántúli német offenzíva összeomlásával, a Vörös Hadsereg előrenyomulásával összefüggésben 1945. március 22. után megindult a kőszegi munkatábor kiürítése. A kényszermunkások oszlopait a határ felé indították, elrendelték a sörgyári munkatábor barakkjainak bontását. A kiürítés folyamán (valószínűleg előzőleg is két-három alkalommal) a legbetegebb foglyokat gázzal ölték meg. A gázzal gyilkolás kőszegi gyakorlata egyedülálló volt az állásépítés történetében. Megvalósítása Bauer lágerparancsnok nevéhez fűződik. Az SS-Oberscharführer (törzsőrmester) ismerhette a német koncentrációs táborok gyakorlatából az elgázosítás többféle változatát. Kőszegen takarókkal fedette, a rések betömésével is légmentesen lezáratta azokat a sörgyári barakkokat, ahová a szelektált foglyokat behordatta. A bepermetezett vagy tartályokból a belső térbe engedett gáz a jobbára magatehetetlen emberek lassú halálát okozta. A Bauer-féle kezdetleges gázkamráknak túlélői is voltak: ezek a barakk kiürítésekor golyót kaptak. A kiürítéskor 72—94 nagybeteg fogollyal végeztek így. 3 4 Szita Szabolcs: Haláleröd. A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez 1944—1945. Kossuth Könyvkiadó— ÁKV. 1989. 181. o. 3 4 OZSM jkv. Berkovits Sándor és Káldor Antal tanúvallomása. Halálerőd 184. o. 367
