Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Szila Szabolcs: A magyar tudomány és a szellemi élet mártírjai a Sopron vidéki állásépítésen 1944–1945-ben
termeltek ki és sáncoltak. A december 3-tól Kőszegre vonaton érkezett magyar munkaszolgálatosok közül 1500—1800 (egyes források becslése szerint 4000) embert főként a Kőszeg városi gőztéglagyár pajtáiban és szárítóiban helyezték el, kisebb számban pedig a közeli Gyöngyös patak menti Gulner malomban. Az 1944. évi 272. sz. kőszegi anyakönyvi bejegyzés szerint az első kényszermunkás haláleset december 14-én történt a Gulner malomban, mikor Klein Aladár bankhivatalnok, 62 éves fővárosi lakos bélhurutban meghalt. A következő napokban egy 51 éves és egy 63 éves fogoly végezte be életét ugyanitt. 2 8 Ellentmondó adatok szólnak a munkaszolgálatosok másik csoportjáról. Létszámát 1500-tól 4000 főig becsülték, elsődleges forrás róluk nem volt fellelhető. A németek őket a város túloldalán, a Kőszeg-alsó vasútállomás mellett épült Soproni és Kőszegi Polgári Serfőzdék R.T. háromemeletes épületébe és udvarán barakkokba, sátrakba telepítették. Ezen kívül többszáz kényszermunkást helyeztek el a kőszegi vasútállomás közelében, a Czeke József és Társa téglaüzemben, amely a megbetegedettek gyűjtőhelyéül is szolgált. Összességében a kőszegi állásrendszeren robotoltak számáról csak közvetett utalások szólnak. Ilyen adat, hogy a december 11-i főszolgabírói határozat a Kőszegen indult munkálatoknál „cca. 8000 fő" részére utalt ki élelmiszert. 2 9 A kőszegi munkatáborok feltöltéséig a nőket külső munkahelyeken, a sáncásásnál is „bevetették". Sokan szereztek fagyásokat, különféle sérüléseket, életfogytig tartó szenvedéssel járó betegségeket. Ismeretlen számú női foglyot szállásoltak a kőszegi Csepregi utcai fenyőmagpergető üzembe. (A magraktárt előzőleg honvédségi alakulat ürítette ki, mert a helyiséget a lovak számára hidegnek találta.) Telepítettek lányokat, asszonyokat a közeli Kőszegfal vára is. Őket december második felében vonaton a cseh határ menti Gmünd melletti koncentrációs táborba, később Bergen-Belsenbe vagy Theresienstadtba szállították. A Kőszegen visszamaradt zsidó nőket általában konyhai munkán, a kiürítés után pedig időlegesen Rohoncnál (Rechnitz) a sáncokon dolgoztatták. A Czeke-téglagyárba „szállásolt" fővárosi zsidó nők és férfiak leromlott állapotuk miatt a sáncmunkát nem bírták. A gyár tulajdonosa már november 28-án beadványt intézett a kőszegi polgármesterhez arról, hogy „a beteg zsidók és nők a körkemence tetején, az úgy nevezett ringen vannak elhelyezve, legnagyobb részük beteg és a naponta halnak meg a ringen". 3 0 Az akkor még működő téglagyárban 249 zsidó fogoly volt. Közülük 178 bélhurutban vagy vérhasban szenvedett. Továbbra is ellátatlanok maradtak. Folyamatosan pusztultak a gyengélkedők téglagyári gyűjtőhelyén: november 25-én kettő, 26-án négy, 28-án öt fő gyarapította a halottak listáját. 3 1 A munkatábor fogoly főorvosa a négyhónapos állásépítés halottainak számát 700ban adta meg, akik — a 8—10 kivégzés áldozatain felül — „éhenhaltak, megfagytak, végelgyengülésben haltak meg. 3 2" 1944 és 1945 fordulóján, feltehetően a nyomasztó munkaerőhiány következtében, a magyar zsidó foglyok újabb ezres csoportjait vezényelték a Harmadik Birodalomba. Ez 2 8 Uo. 212. o. Vas megyei Levéltár KFL 5885/1944. Polgármesteri iratok. Sorsforduló. Iratok Magyarország felszabadulásának történetéhez. Szerk. Karsai Elek és Somlyai Magda. Bp. 1970.1. 196—197. o. 3 1 Uo. 3 2 OZSM 2246. sz. jegyzőkönyv. 366
