Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Dávid Ferenc: A Gizella-kápolna Veszprémben (1766—1938)

másfélszáz évben veszprémi egy háztörténeti, s jogi tanulmányok sora csatlakozik. A veszprémi püspökök eme történeti szerepe egy még fontosabb kérdéshez kapcsolódik: Gizella király néig nyúlik-e vissza a veszprémi püspököknek az a joga. hogy a királynét megkoronázzák és szentelt olajjal fölkenjék? A Gizella kápolna a neki szánt célt nem tölthette be. Koller eredeti szándéka feledésbe ment olyannyira, hog}' a XVIII. század óta senki sem emlegette fel. A kápolna azonban valamit megőrzött ebből a historizáló szándékból: történeti fordulókon került a figyelem középpontjába. 1854-ben Ranolder János veszprémi püspök írt könyvet Ferenc József és Erzsébet házasságának köszöntésére. A könyv Gizella királyné életrajza, s azt mondja el, milyen áldásos volt tevékenysége a magyarok számára. Gizella — akinek neve a püspök levezetése szerint Erzsébetével közös gyökerű — például szolgálhat Erzsébet számára, s magyar honfitársai pedig boldogan várhatják, hogy a bajor származású királyné éppoly áldást hoz számukra, mint nagy elődje tette. Gizella életrajzának leírása alkalmat ad az írónak arra, hogy a veszprémi püspöknek a magyar királynékkal való, Gizella idejéből származó különleges viszonyát ismertesse, s arra is, hogy fejtegetését a veszprémi Gizella kápolna leírásával egészítse ki. s azt képpel szemléltesse. A kápolna e viszonynak tárgyi bizonyítéka. Hogy Ranolder János szavát meghallotta a fejedelmi pár, bizonyítja, hogy első leánygyermekük a keresztségben a Gizella nevet kapta. Fejtegetésének második része azonban csak utódja számára hozta meg eredményét: Hornig János bíboros, veszprémi püspök 1916. december 30-án megkoronázta az utolsó magyar királynét. A Gizella-kápolna Ipolyi Arnold földolgozásában nyerte el első művészettörténeti értékelését. A kicsi, szép. s bizonyos tekintetben párjanincs emlék a tudomány művelőiben nyert új híveket. A századfordulón Gerecze Péter fényképezte le, s a műemlékek akkor még ugyancsak válogatott sorában is helyet kapott. A szaporodó városismertetésekből, az újságok híreiből azonban kitetszik, hogy ritkán használják, ezért nedvesedik, s falképei lassan pusztulnak. A húszas évek elején aztán föltárták az eredeti falképek egyrészét a barokk átfestés alól, s ez a tudományos szenzáció még inkább fölhívta a figyelmet a kápolna középkori értékeire. A következő évtized Veszprémben az egyházi történetírás új eredményeit hozta. Lukcsics József és Pfeiffer Gyula a katolikus restauráció idejének, Gutheil Jenő a középkor emlékeinek új földolgozója. Gutheil kutatásai a Veszprémre vonatkozó középkori oklevelek pontos olvasatára épültek, de szándéka a helyi hagyomány megerősítése, a székesegyház és a veszprémi kereszténység IX. századi eredetének bizonyítása, a város és a püspökség királynéi voltának igazolása, s történeti szerepének Esztergommal és Székesfehérvárral azonos rangra helyezése. Az éviized emellett a műemlékek ismeretének és a szervezett idegenforgalomnak a megerősödéséé. Sokfajta erőfeszítés egyesült hát, amikor a korszak legnagyobb ünnepére. Szent István halálának kilencszázadik évfordulójára készültek. Erre az évre épült fel a viadukt és a külváros új temploma, amelyet Szent Margit tiszteletére szentelt fel Rott Nándor püspök, ekkor állították helyre a Margit-romokat, s emeltek hatásos Szent István és Gizella-szobrot a várfal peremén. Ispánky József kompozíciója a naumburgi alapítószobrok nyelvén beszél. A Gizella-kápolna helyreállítására az utolsó pillanatban akadt donátor Beöthy István kanonok, a szeminárium igazgatója személyében. A helyreállítás munkáját, az építészeti átalakítást is festőrestaurátor vállalta. Dex Ferenc Gerevich Tibor köréből, az 223