Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Dávid Ferenc: A Gizella-kápolna Veszprémben (1766—1938)
járt (1766), hisz annak egyik fala a palota szélső főfala helyére esett. A kétszintes kápolnából a bontás után csak az északi fal maradt épen. Ehhez igazodva állították helyre az alsó kápolnát úgy, hogy hiányzó falait nagyjából azok régebbi vonalában építették fel, a bontáskor gondosan félretett boltozati bordákat újra elhelyezték, zárókövekként pedig fölhasználták a fölső kápolnából nyert faragványokat. Az új falakon visszaállították a régi festést: a meglévők mintájára bizáncias apostolpárokat festettek a festőmesterrel, a régihez hasonló színezéssel, a szentek feje körül a jellegzetes plasztikus vakolatglóriákkal. Az utánzás természetesen furcsára sikeredett, elsősorban arról tanúskodott, mennyire primitívnek látta a XVIII. századi mester középkori elődje munkáját. A festő az oldalfalakat mindenesetre igyekezett egységesíteni, ezért a figurák alá fantasztikus, középkoriasnak tekintett pilléreket és ívsoros párkányt konstruált. A kápolna karakterét a keleti oldalon elhelyezett Szt. Kereszt-oltár tette teljessé, amelynek formája szándékoltan egyszerű, titulusa a középkori falképek ikonográfiájához illő, s azokkal együtt altemplomi, temetőhelyhez hasonló mondandót sugall. Mi magyarázza ezt a szokatlan cselekedetet, egy középkori kápolna ily gondos helyreállítását, s épp annak a püspöknek a műveként, aki a maga számára nagyonis a korhoz illő, nagyonis modern s szinte fényűző palotát építtetett, épp e kápolna szomszédságában? A kérdésre a tudós váci kanonok. Róka János felel, Koller Ignác életrajzának megírója, a veszprémi püspökök adatainak kötetbe gyűjtője. Koller azon fáradozott, hogy Gizella királyné tiszteletre méltó testét a passaui Niederburgból Veszprémbp hozassa. A királynőt rá is vette szándékának támogatására. Mária Terézia közbenjárt a passaui püspöknél, eredményesen. (Firmian passaui püspök közel állt azokhoz az udvari körökhöz, amelyek a Szent István-kultusz istápolói voltak, s érdemeit Mária Terézia a Szent István-rend adományozásával jutalmazta 1764-ben.) Ha Kollert halála (1773) meg nem akadályozza, s szándékát meg is valósítja — folytatja Róka 1775-ben — akkor Veszprém ma úgy ékeskedne boldog Gizella maradványaival, mint Buda Szent István karjával. A kápolna tehát bizonyára a sír befogadására készült, azért, hogy — mint Róka Gizella királynőről írt könyvében 1779-ben leírja — magyar honfitársai számára és a Magyarországon élő bajorok számára egyaránt lehetővé tegye tiszteletük lerovását. A kanonok szól a Szentszéknek arról az 1095-ben kelt határozatáról, amely szerint tisztelhetők azoknak testei, akik szerepet játszottak a magyarok megtérésében, s hogy Gizella ezek közé tartozik, azt többek között Jenő pápa 1552-ben kelt határozatával bizonyítja, amelyet Henrik császár szentté avatásakor hozott. A XVIII. század második fele a magyar püspökségek történetírásának kezdete. Az első könyvek a püspökökre vonatkozó okleveleket szedik csokorba. A sorozat (Győr 1747; Esztergom 1758: Eger 1768: Vác 1770; Várad 1776; Pécs 1782; Erdélyi egyházmegye 1790; Kalocsa 1800) tiszteletreméltó, s igen föltűnő. A hangsúly ugyanis mindenütt a kezdeteken van, s vele azokon az érdemeken, amelyekkel az egyes püspökségek a hazai kereszténység kezdeteikor szereztek. Valóságos Hungaria Sacra kerekedik ki olvastukkor. Veszprém a legkorábbi emlékekkel dicsekedhetik. A püspökség területén a kereszténységnek a magyarok bejövetelét megelőző története van. s Gizella királyné, akivel való különleges viszonyukat Róka János hangsúlyozza, a székesegyházat csupán megújította. Monográfiájában emellett megemlékezik boldog Margit veszprémi tartózkodásáról, s arról, hogy hogy akkor a veszprémi püspök a királyné kancellárjának szerepét is betöltötte. Ehhez az adathoz aztán a következő 222
