Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Dávid Ferenc: A Gizella-kápolna Veszprémben (1766—1938)

Egyszerű téglalap alaprajzit épület ez, hajóját két keresztbőltozatszakasz, diadalívvel elválasztott kicsiny szentélyét egy harmadik keresztboltozat fedi. A boltozatot tömzsi konzolokra támaszkodó vaskos, ékalakú bordák hordozzák. A bordák kereszteződésénél és a hevederek záradékánál tárcsába foglalt zárókövek láthatók, dús faragással: rozettát, levélkoszorút, farkába harapó sárkányt ábrázolók a hajóban; Agnus Dei (Isten báránya) a diadalív; felhőkoszorúba foglalt áldó kéz a szentély dísze. Az igen egyszerű bordaformák és a gazdag plasztikai dísz ellentéte szokatlan, ismeretlen harmóniát sugall, ősi hatású. A falakon festés, magas, festett lábazatok fölött sötétkék mezőben nyúlánk, fehér tunikába öltözött ablakok állnak, fejük körül plasztikus, rovátkolt glóriával, egyik-másik pergamenttekercset tart: az apostolok figurái. Formálásuk a mi tájainkon idegenszerű, s mégis ismerős: bizáncias, azaz arra a kultúrára utal, amely ről ősidők óta tudták, hogy keresztény volt már akkor is, amikor a magyarok még pogányok voltak arra, amely a magyar királyok koronáját is formálta. A homlokzaton lévő feliratos tábla így mondja el az épület történetét: SACELLUM HOC QUOD A BE ATA GISELA S. STEPHANI PRIMI REGIS APOSTOLICI CONIUGE CONDITUM ESSE TRADITUM DIU DESOLATUM IGNATIUS KOLLER DE NAGY MÁNYA EPISCOPUS VESPRIMIENSIS PRIORI FORMAE ET NITORI RESTITUIT ATQUE ALTARE CHRISTO DOMINO PRO NOBIS CRUCIFIXO DICATUM CONSECRAVIT X. DIE MENSIS ÁPRILIS ANNO DOMINI MDCCLXXII. Azaz: Ezt a kápolnát, amelyet a hagyomány szerint boldog Gizella, Szent István első apostoli király felesége alapított és amely sokáig elhagyatva hevert, nagymányai Koller Ignác veszprémi püspök régi alakjába és fényébe visszaállította, s az értünk keresztre feszített Krisztus Urunk tiszteletére az oltárt 1772. április 10-én felszentelte. A kápolna valójában csak a XIII. században épült, kétszintes formában. Palotakápolna volt ez, az egyik szomszédos épülethez tartozott. Az emeleti kápolna, mint ez a hasonló típusú épületeknél szokásos, magasabb volt a földszintinél, gazdagabban tagolták, finomabb keresztmetszetű faloszlopai és bordái voltak, s falait ugyancsak freskók borították. A középkori épületről oklevél nem szól, ezért gazdáját, funkcióját sem ismerjük. Persze nemigen lehetett más építője, mint a veszprémi püspök, akik között a XIII. században nemegy igen jelentős, fontos funkciókat betöltő egyházférfit ismerünk. A „Gizella kápolna" faragott formái a magyarországi koragotika legfontosabb emlékeivel tartanak rokonságot, pontos datálása, s így építésének konkrét történeti szituációba helyezése azonban még várat magára. A kétszintes kápolna csodamód épen maradt a törökkor folyamán. A XVIII. században a földszinti helyiséget a szomszédos ház pincéjeként használták, s számon tartották igen régi voltát. Hol Szt. György, hol Szt. Imre kápolnának nevezték (ezt, vagy a fölötte lévőt) annak emlékeképpen, hogy tudták: Imre herceg Veszprémben, a Szt. György-kápolnában tett szüzességi fogadalmat. S mert a székesegyháztól északra fekvő Szent György-kápolna nyomtalanul elpusztult, a becses emlékekkel ezt az épületet azonosították. A két szomszédos telek tulajdonosa, a püspök és a nagyprépost egyaránt a magáénak tartotta ezt az épületet. Amikor aztán Koller Ignác püspök új palota építését határozta el, a földszinti tér kápolnává alakításával oldotta fel az ellentéteket. A Fellner Jakab tervezte új püspöki palota alapozása mindenesetre a gótikus épület lebontásával 221