Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Galavics Géza: A soproni „Esterházy-Madonna"
Galavics Géza A soproni „Esterházy-Madonna" A soproni belváros egyik főúri palotájának díszes kapuja fölött, az első emelet félköríves falfülkéjében fél életnagyságú Madonna-szobor áll, kőből faragva. Típusa a kegyszobroké, pontosabban az öltöztető Madonnáké, ahol a gyermek Jézust és Máriát is külön ruhába öltöztetik. A soproni szobron a Madonna jobb karjában tartja a gyermeket, s a mindkettőjüket beborító virágos palást csak koronás fejüket engedi láttatni. Közvetlenül a Madonna-szobor alatt, a kapubejárat tengelyében a herceg Esterházy család címere kapott helyet. (1. kép) A Madonna-szobor és az Esterházycímer egy időben készültek, egymáshoz tartoznak és egymásra vonatkoztathatók. Mária és a gyermek Jézus szobra a ház oltalmazójaként került a homlokzat fülkéjébe, egy olyan felfogás szellemében, amelynek gyakorlatát falusi lakóházakon a népi építészet századunkig megőrizte. Az oltalmat, amint ezt a címer kiemelésével hangsúlyozták, az Esterházy családra és házára kérték, s e kapcsolat okán nevezhető az Esterházycímerrel összekapcsolt Mária-szobor soproni Esterházy-Madonnának. A homlokzat Madonnája és Esterházy címere azt követően került a kapu fölé, hogy az Esterházy család 1752 után a (ma Templom utca 2. számú) házat megvásárolta. A palota szalagdíszes oszlopokkal kereteit kapuzata azonban ennél korábbra, a XVIII.század elejére datálható, s ezt egészítették ki fél évszázad múltán az Esterházycímerrel és a hozzátartozó Madonnával. Az Esterházyaknak Sopronban már korábban is volt palotája, az újonnan szerzett épület szomszédságában (Templom u. 4). Ezt a XVI. században Oláh Miklós családja birtokolta, s 1614-ben került Esterházy Miklós, a későbbi nádor tulajdonába, felesége, Dersffy Orsolya hozományaként. 1752 után a két palota homlokzatát közös lábazattal és párkánvzattal összekapcsolták, emeleti szintjeiket egybenyitották, s az így nyert 5+7 tengelyes palota-páros a XVIII. századi Sopron egyik legtágasabb főnemesi épülete lett 1. (2. kép) Az Esterházy családnak Bécsben is és Pozsonyban is volt előkelő palotája, s nagyobb házzal rendelkeztek a budai várban is, miként a legjelentősebb magyar főúri családok általában. Ha Sopron jelentőségben nein is vetekedhetett e városokkal, a XVII. században kiemelt helyet biztosított számára, hogy — pestis-veszély esetén — a koronázóváros Pozsonyt helyettesítette, s országgyűléseknek is helyet adott. Esterházy Pált is itt, a Zöld (a későbbi Cézár)-házban választották az 168l-es országgyűlésen Magy arország nádorává. Noha a város ezt a szerepét a XVTII. századra elvesztette, az Esterházyak számára továbbra is megmaradt — a kismartoni és az eszterházai rezidencia szomszédságában — a vidék regionális és Sopron vármegye tényleges 1 A Templom utca 2. számú háznak, a mai Bányászati Múzeum épületének még a XVIII. század elején is polgár birtokosa volt, a Resch család (1686—1711). Tőlük került a Somogyiakhoz (1734-től), majd az Amadé bárókhoz (1747-től), s végül az Esterházyakhoz, akik 1945-ig birtokolták. Lásd Csatkai Endre—Dercsényi Dezső és mások:Sopron és környéke műemlékei. Budapest 1956." 276—277. o., ahol közlik (Somogyi-házként jelölve) a szomszédos Esterházy-palotával együtt első emeleti alaprajzit is. (A földszinti alaprajzot, szintén a XVIII. századból, az Országos Levéltár Térképtára őrzi (T 2/1497), Szalagdíszes kapuzata az átalakítás előtt olyan volt, mint a Storno-ház kapuja, amelyet 1700 körül valószínűleg Festetich Pál, mint új tulajdonos alakított ki. 187
