Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Galavics Géza: A soproni „Esterházy-Madonna"
központjának. (Akkor is, ha a megvegyűléseket a XVII. század közepétől bő évszázadon át Nemeskéren tartották.) Sopron megye örökös főispánjai pedig ekkor már régóta az Esterházyak voltak, s városi palotájukban így a megye legfőbb tisztségviselője voltjelen a városban. Amikor az 1750-es években a két Esterházy-palota összevonására sor került, a hercegi család élén Esterházy Pál Antal (1711—1762) állt, aki 1735 óta Sopron megye főispánja. Főispáni beiktatását Sopronban tartotta, s ünnepélyes bevonulását a város látképével együtt nagyméretű (ma is Fraknón őrzött) festmény örökítette meg. 2 Róla a történetírás elsősorban mint a hétéves háború tábornokáról, s legfőképpen Joseph Haydn leszerződtetőjéről emlékezik meg, de ő volt a soproni Esterházy-palota átépítője s a családi címerrel párosított Madonna-szobor megrendelője is. A XVIII. század közepén azonban főrangúak palotáján már egyáltalán nem volt szokásban, hogy a főhomlokzat leghangsúlyosabb helyére, a kapu fölé nagyméretű Mária-szobrot helyezzenek. Az ilyenfajta gesztus inkább száz évvel korábbi időszakra, az ellenreformáció fénykorára jellemző. A legismertebb magyarországi várak közül például a fraknói, a vöröskői, a bajmóci vár és a kismartoni várkastély is ekkor kapta homlokzatának Mária-szobrát. Ám a XVIII. század közepére az arisztokrácia köreiben a közfelfogás olymértékben megváltozott, elvilágiasodott, hogy éppen a Madonnaszobor állíttatása tűnik szokatlannak és rendhagyónak. Ezért is tesszük fel a kérdést, mi állhat a leggazdagabb magyar főnemes, a hadszínterekről nemrég megtért tábornok e gesztusa mögött? Esterházy Pál Antal szerepe a családtörténetben úgy fogalmazható meg, hogy ő az összekötő kapocs a família XVII. és XVIII. századi története között. Úgy tűnik, ezt a szerepet tudatosan vállalta, annak ellenére, hogy elődeihez, apjához, nagybátyjához, nagyapjához személyes és közvetlen kapcsolat nem vagy alig kötötte, hiszen mindannyian még az ő gyermekkorában meghaltak. Nagyapja, Pál nádor 1713-ban, mikor ő még csak két éves volt, s tízévesen apját, Esterházy Józsefet és egyetlen nagybátyját, Esterházy Mihályt is elvesztette. Nagykorúságáig anyja, Gilleis Maria Octavia és az ő sógora, Erdődy György nevelte, aki gyámja s az Esterházy- birtok kezelője is volt. Az iíjú Pál Antalt magasabb iskolákba a bécsi és a leydeni egyetemre küldték, ahol jó irodalmi műveltséget szerzett, s mellette kitűnően hegedült és fuvolázott. 1734-ben tért haza, hogy nagykorúvá válva, mint a hercegi család feje átvegye birtokai igazgatását, s beiktassák a családjában örökös Sopron megyei főispáni tisztségbe is. Ugyanebben az évben a lotharingiai Lunevilleben feleségül vette Maria Anna Lunati-Visconti grófnőt, s rezidenciájukat 1735-től a kismartoni kastélyban 2 Esterházy Pál Antalt apja, Esterházy József halála (1721. június 6.) után illette meg az örökös Sopron megyei főispáni cím, ám mivel még kiskorú volt, a megye kormányzását rokonára,(a cseszneki ágból való) gróf Esterházy Jánosra bízták. A nagykorúvá vált Pál Antal főispáni beiktatását 1735. december 5-én rendezték meg. Ekkor 300 lovasból álló bandérium kísérte a herceget Kismartonból Sopronba, ahol az ünnepélyes beiktatásra a városházán került sor. Ezt követően az ünnepi ebéd színhelye az a Somogyi-ház volt, amelyet az új főispán közel két évtized múlva megvásárol s kapuját Madonna-szoborral díszíti majd. A beiktatást leírja Esterházy János.Az Esterházy család és oldalágainak leírása. Budapest 1901. II. 123 (de ő az eseményt 1734-re teszi), és Bárdos Kornél:Sopron zenéje a 16—18.században. Budapest 1984. 334. o. Ugyanő közli az ünnepélyes bevonulást ábrázoló fraknói olajfestmény (erősen retusált) reprodukcióját is (19. kép). 188
