Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)
Grüll Tibor: Sopron város leírása 1738-ból
hívünknek összességében és egyenként, fent említett magyar királyságunk minden megyéje nagytiszteletü, tisztelendő, tekintetes, nagyságos, méltóságos és nemes, továbbá bölcs és tiszteletreméltó főispánjának és alispánjának, szolgabírájának és esküdteinek, továbbá szabad királyi városaink, valamint kiváltságos mezővárosaink, községeink és falvaink polgármestereinek, bíráinak, tanácstagjainak és más esküdt polgárainak és lakosságának, valamint a vízi- és szárazvámok őreinek, végül minden, bármiféle állású, méltóságú, rendű, tisztségü és helyzetű embernek, akik jelen levelünket látni, olvasni vagy hallgatin fogják, köszöntés és üdvözlet. Mivel kegyes akaratunk az, hogy a mi hűséges HEREUS KAROLY GUSZTAVunk a régi rómaiak és pannonok bizonyos emlékeit, avagy fent említett Magyar Királyságunk különböző helységeiben található, feliratokkal ellátott köveket, melyek részint romokban hevernek a földben, részint pedig olcsó építőanyagként falakba vannak beépítve, itt is ott is kutassa fel, majd a megtalálás után, nem másként, mint a földesurak, akiknek birtokán vagy területén találtattak, értesítésével és beleegyezésével, erre a célra bérbevett társzekerek segítségével, és semmi esetre sem ingyen fuvarral, bécsi székvárosunkba hozassa át, aki a mi kegyes felhatalmazásunkkal kívánja ezt az alattvalói kötelességét teljesíteni, és elhatározta, hogy a fenti célból kiváló hívünket, DOBNER SEBESTYÉN FERDINÁNDOT, mindkét jogban jártas magyar ügyvédet jelöli ki, s e kövek és ősi síremlékek összegyűjtésének feladatát őrá bízza. De hogy biztosabban hozzáférhessen e fent említett kövek és emlékek tanulmányozásához (ezáltal biztosabban tehessen eleget kegyes rendelkezéseinknek), szüksége van egy menlevélre, ezért a fentieknek összességében és külön-külön is ezennel kegyesen meghagyjuk és elrendeljük, hogy a fent említett DOBNER SEBESTYÉN FERDINÁNDOT, ezeknek a régi rómaiaknak, valamint a pannonoknak ősi dicsőségét és halhatatlan tetteit megörökítő köveknek kutatására, azt követően pedig fentebb írt legkegyelmesebb rendelkezésünknek megfelelően azok — bármiféle vám, vagy hajóbér nélkül — ide történő szállítása céljából, bármely helyen biztonságban és szabadon, mindenféle korlátozás vagy visszatartás nélkül, járni-kelni, időzni és megállapodni engedni, és az illetékesek által engedélyeztetni tartoznak és kötelesek. Jelen levelünket elolvasás után az azt felmutatónak mindéit esetben kérjük visszaadni. Kelt városunkban, Bécsben, június 10-én, az Úr ezerhétszáztizenhetedik, római császárságunk hatodik, spanyol királyságunk tizennegyedik, magyar, cseh stb. királvságunk hetedik é\>ében. KÁROLY Gróf Illésházy Miklós Sigrai József Dobner hamarosan kénytelen-kelletlen meg is tette az első intézkedéseket, erről vall egy, a tanácshoz címzett levele: 7 Wohl Edlgebohme, gestrenge und Hochweise Hochzuehrende Herrn Aus hei ligender, mir gedruckt abermahl zugeschickten copia werden Euer gestr. und Herrn exulante taedio hochgeneigt ersehen, was Ihro Mäy. befehl an mich ist, und gleichwie es hier 7. SL Lad. VI. et F. Fase. IX. Nr. 460. — A levelet érdemes magyar fordításban is idézni: „A mellékelt és nekem nyomtatásban ismételten megküldött másolatból Nagytiszteletű Uraim exulante taedio [lerázva a nyűgöt] méltóztathatnak meglátni, hog)' mit is parancsolt nekem őfelsége; valamint, ahogy itt is olvasható: nil movetur a se ipso [semmi se mozdul önmagától], úgy hogy Nagytiszteletü Uraim is tisztelettel méltóztassanak vagy a harkai, falba befalazott követ kifejteni, vagy ahhoz beleegyezésüket adni; consequenterque [következésképpen] engem előre vétlennek tartani, miként magam is gyakran figyelmeztetem valamely resolutio [magyarázkodás] írására, továbbá, mert egyéb mentségeket kitalálni már nem tudok Azt kívántam volna, hog)' Nagytiszteletű Uraimnak más, kellemesebb üggyel lett volna commissiom [megbízatásom] előhozakodni, ámde a sors engem szemelt ki efféle odiosis, indignante genio [gyűlölséges dologra, miközben minden porcikám tiltakozik ellene]. Mihi obsequii gloria relicta est [Nekem már csak a szolgálat dicsősége maradt]. Azt kívánom, hogy Isten engedje meg Nagyméltóságú Uraimnak, hogy a végéhez közelgő esztendőt jó egészséggel zárják és számtalan újat a kívánt prosperitásban és boldogságban töltsenek." (Wild Róbert fordítása.) 154