Környei Attila – G. Szende Katalin szerk.: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. A Soproni Múzeum kiadványai 2. (Sopron, 1996)

Grüll Tibor: Sopron város leírása 1738-ból

wohl heist: nil movetur a se ipso, also wird Euer gestr. u. Herrn entweder den Harcker u. den in der maur eingemaurten Stein abzuschlagen oder aber zu Verwilligen, consequenterque mich vor entschuldig zu halten Hochgeneigt geruhen, widen ich schon so offtmahls eine Resolution zu überschreiben erinnert werde, und femer keine ausßücht zu erdencken weiß. Wolte wüntschen daß ich Euer gestr. u. Herrl. etwas anders u. angenehmers Vorzutragen in commissio hätte, allein das geschick hat mich zu derley odiosis, indignante genio ausersehen. Mihi obsequii gloria relicta est. Wiintsche inzwischen daß Gott Euer gestr. und Herrn das zu Ende eilende Jahr in guter gesundheit beschliessen und unzehliche neu in selbst erwüntschter prosperität und Vergnügen anfangen lassen wolle. Euer gestr. und Herrn ergebenster Knecht S. F. Dobner Nem valószínű, hogy Dobner „buzgó" ténykedése folytán sok római felirat került volna a császári múzeumokba... S ha oda is jutott egy-két monumentum, biztosan nem a legérdekesebbek és legértékesebbek közül való. Végül Forlani városleírásának fordítása előtt röviden ismertetem a „Beszélgetések az új rákosi fürdőkről" tartalmát, szerkezetét. A mű ajánlása Gróf Galántai Esterházy Jánosnak szól. Ezután a cenzorok (mai szóval lektorok) ajánlásai következnek: Johann Franz Rauch császári orvos, a gy akorlati orvoslás nyilvános professzora; a lerchenaui Franz Xavier Managetta, az anatómia rendes professzora; az oldendoríí Maximilian Tamnen császári tanácsos, főorvos, az orvosi kar dékánja; végül az imprimatur Bartholomeus Joseph Trilstől, a bécsi egyetem rektorától származik. Maga a kötet hét „beszélgetésre" (collocutiones), azaz hét fejezetre oszlik. Az elsőben megismerkedhetünk a hat főszereplővel: az írót megszemélyesítő Fabiussml, aki pihenni sétált ki a Sopron környéki erdőkbe; az ott vadászgató két soproni nemessel: Narcissusszal és Theophilusszal, és a váratlanul Ausztriából szekéren odaérkező FlorindussmX. Ezek, a hozzájuk csatlakozó Eusebiussml együtt közösen elhatározzák, hogy felkeresik a Rákoson élő Leandert, s a látogatást összekötik egy kellemes fürdőzéssel. A második beszélgetés a fürdők természetes eredetéről (17— 33. o.), a harmadik a vizek ásványi anyag tartalmáról szól (34—53. o.). Ebben szó esik Fertőrákosról is: a kőbányáról, a püspöki palotáról és a nevesebb háztulajdonosokról, valamint a Fertő-tóról és arról, hogy a lakosok kiváló szőlőművesek és krumplitermesztők. Majd Sopron vármegyéről és megyei tisztségviselőkről beszélgetnek. A negyedik fejezetben olvashatjuk Sopron leírását, melyet alább csaknem teljes terjedelmében közlünk (54—70. o.). Az ötödik beszélgetés a fürdők kémiai és ásványi összetevőinek vizsgálatáról szól (71—92. o ), a hatodik a vizek gyógyhatásáról (92—117. o.), míg végül a hetedik a fürdők helyes és helytelen használatával foglalkozik (118—128. o.). Sopron város leírása 1738-ból Narcissus: „Olyan oválisnak festem elétek Sopront, amelynek csúcsa észak felé néz. Három kapuja van, közülük az egy ik nagyobb: ez Bécs felé vezet, ez az Előkapu; a másik keletről nyílik, ez a Hátsókapu; a harmadik kisebb, nagyjából az Előkapuval átellenben található, s „hidasnak" {pontica) nevezik, csak gyalogosok kelhetnek át rajta.

8 Az egész várost hármas falgyűrű övezi, ugyanennyi jeles bástya található a 8. Holl Imre: Sopron (Ödenburg) im Mittelalter. Acta Archaeologica 31 (1979) 133—134. o.: Uő.: Sopron középkori városfalai I. Archaeologiai Értesítő 94 (1967) 165. o. [a Hátsókapu építéséről]. 155