Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
REKESZTŐ HALÁSZAT - 2. HÁLÓVARSÁK - A varsa használata
A két szárnyat 14-18 szemre kezdi és kb. 250 cm hosszúra köti (lehet hosszabb is), és nem helyezi be a nagybújóba, - mint azt az egyszárnyúnál tette - hanem a széleire befűzött kézinslég segítségével az ötödik (a legnagyobb) karika két oldalára köti (40. ábra). A karikák ennél a legnagyobbak, itt az ötödik karika már 65—70 cm átmérőjű. A far- és szárnykarók magassága mindhárom varsánál kb. 110-130 cm. A varsákat az elkészítés után harmonikaszerűen összenyomják és tízesével (esetleg ötösével) összekötözik. így tárolják, és így kerül majd kiszállításra is. A varsákat télen készítik el, és tavasszal az íváskor kerülnek leállításra* 3 8^. A varsa használata A halász már a varsák lerakása előtt megfigyeli a haljárást, és ennek megfelelően kiválasztja az elzárásra legalkalmasabb helyeket. íváskor a vonuló halak irányát, ivás után pedig a szél irányát figyeli, és ennek megfelelően rakja le a varsákat. A tízesével összekötözött varsakötegeket hajóval viszi ki a leállítás színhelyére. A tóban ezeket mindig a nádszigetek szélére állítja le sorosan, azaz: több varsát egymásba kapcsolva. Azért rekeszt itt, hogy a nádasból kifelé és befelé úszó halakat megfoghassa. A hal ugyanis ivás után és nagy szélben szeret a nádasban tartózkodni, másrészt itt elég sekély a víz, ami alapvető követelmény a varsaleállításnál. Mély vízbe hiába tenné le a varsákat, a halak felette átúsznának. A 40-50 cm-es víz a legalkalmasabb ezek lerakására, mert ebből még a nagykarika és a szárny egy kicsit kiáll. „A halász mindig kémleli merre mennek a halak, mert aszerint teszi le a varsákat. Ha van pl. egy 120 m-es terület, akkor azt 60 db varsával teljesen lezárja, mert egy varsa kb. 2 m-t fog el. A tóban a nádszélben rakjuk le a varsákat... A varsa lerakásánál a legfontosabb, hogy a varsák lepedőit úgv illesszük össze, hogy azok pontosan zárjanak, a hal ne tudjon kimenni közöttük" A nádsziget szélén a varsák helyén kocérral (nádvágó eszköz: 2—2.5 m-s nyélre erősített éles vágóvas, vagy kaszadarab, amivel a hajóból kiszállva dolgozik) kivágja a nádat, és lehelyezi a varsákat. Az egyszárnyúakat úgy rakja le sorosan egyvonalba, hogy két-két varsa szárnykarója egymás mellé illeszkedjen, a farkaróhoz pedig ismét egy másik varsa farkarója kerüljön, vagyis két-két varsa bejárata mindig szemben álljon egymással, két varsa képezzen egy egységet (41. ábra). 50-60 varsát is lerak, így sorosan. Ha ilyen hosszú az egyszárnyú varsák sora, akkor kb. minden huszadik vagy 25. varsánál egyet keresztbefordít azért, hogy ha a ponty az egyenesbe nem akar belemenni, hanem úszik a varsák mellett, akkor ebbe már biztosan belemenjen. „A nádasban, szűk csatornákat vágva rendesen három-négy egységet állítanak fel; a nyílt vízen ellenben 20-30, sőt néha még több varsát is állítanak hosszú vonalban. Tartós irányú szél esetén a felállítási mód változik. Ilyenkor a varsák bejárata nem egymás felé, hanem egymás mögé esik merőlegesen szembeállítva a szél irányával. Az így felállított varsákat „Reiter"-nek nevezik"*^. 138/b (v.ö.SOLYMOS Ede, 1958. 14-16., és 1965. 80-81. S.E:) 139 , Zsugomts Geza. 14 0 MIKA Ferenc-BREUER György, 1928. 107. 88
