Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HALÁSZ-TOPOGRÁFIA - A tó halai és a halászok halismerete

„Ha jó idő van, és április 20-án nappal is, este is szép, akkor a halászok egész éjjel ébren vannak, járják a nádast, figyelnek, mennyi hal lehet kinn. Este illenkor a hal már nagyon ugrik a síkon. Feldobja magát, visszaesik, mert csak újra felrepül. A nádasok szilin a halak szemmel láthatóan vonulnak kifelé, a feje mindnek kint van. A békák brekegnek, a szúnyogok csípnek. Amíg a béka nem varr, addig nem mennek ivni. Ez a kivonulás 1 lóráig tart, addig folton mennek kifelé... 3—4 ikráshalat kísér 10-12 darab tejeshal. Majdnem sorba mennek. Elő megy a vezér, - a legnagyobbik utánna a többi kaszakőalakban, de lassan, éppenhogy csak haladnak. Az ikráshalak oldalt dűlnek, és elkezdik a farkukkal a vizet locsálni, közben az ikrájukat folatják. A tejeshalak meg keresztülúsznak az ikrásokon, és ott fent locsálnak. Ezek meg a tejet folatják. Ez eltart 5—6 percig. Illenkor embermagasságig szórják a vizet, már messziről meglátni... Teljes erejükből locsálnak, nincs ollan asszon, aki ollan gyorsan tudna szapulni 5—6 perc után abbahagyják az ivást, és ott állnak egy helen, mind pihen. Rövid idő után aztán újra kezdik az ivást, a fördést, ha nem zavarja őket senki. Ez eltart 7-8-9 óráig reggel. Pedig a rendes idő csak 5-6 óráig van, erre az időre a legtöbb már elmegy. 9 óra felé teljesen megszűnik a halívás. A halak bágyadtan, szédülten mennek visszafelé. Mire dél van, már teljesen vége mindennek. Erre az időre már a halászok is bemennek. Ha jó idő van, ez három napig ismétlődik. A második nap már kevesebb az ívó hal, a harmadikon még kevesebb, a negyediken már egy sincs. Kilenc nap után azonban megint ívnak. Minden kilencedik napon. Ez a második ivás, de ezt már reggel 5 órára befejezik. A harmadik ivást pedig már napkeltére befejezik. A negyedik ivás pedig már egészen sötétben történik, 1-2 óra hosszat. Reggel 2-3 órára már végeznek is. De ha esetleg a harmadik vagy a negyedik ívásnál északi szél van, akkor a víz killebb gyün, és így a halak is kigyünnek. Illenkor még 7 órakor is ívnak. Minden kilencedik nap ívnak egészen július utólláig. A közbeeső napokon a nádban, a potrohokban pihennek. Amikor a hal ikrája megint megnől, akkor újra ívik, de már csak egy napig. Csak az elsőnél ívik egyfoltába 3 napig"^ Azok a halak, melyek már teljesen elívtak, befelé igyekeznek a síkvízre, melyek pedig még csak részben, azok kintmaradnak a csörgőben, hogy onnan hamar kijuthassanak a sekély, füves részre. A halászok azonban - ismerve e kétirányú mozgásukat - rekesztő szerszámaikkal elzárják a vonulási útjaikat, s így azok nagyrészét sikerül megfogniuk. A füves helyeken pedig a csoportokba összeverődő fördő halakat - ívóbokrokat - leginkább tapogatóval, ritkábban szigonnyal igyekeznek zsákmányul ejteni. A halászok szerint a ponty, azért szereti a füves helyeket, mert az ikráját úgy dörzsöli ki a hasából, s így ez nem karcolja meg, kényelmesebben ívhat. Ivás után a legtöbb hal hasaalja még így is sebes, mert a sok ki-, és bejárás alkalmával a kopók összesértegetik. A csuka ívásának körülményeiről már lényegesen kevesebbet tudnak. „A csuka is kijárogat, vannak futkozó csukák, de nem ollan szépen ívik, mint a ponty. Ez tiszta vízben ívik, a ponty meg iszaposban, zavarosban. Ezért nehezebb megfogni a csukát, mert a tiszta vízben lát. Nagyon szemfüles, még akkor is figyel. Kettőt-hármat 07 Zsugonits Ferenc. 48