Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HALÁSZ-TOPOGRÁFIA - A tó halai és a halászok halismerete

Fertőn, de csak a Tómalom patak torkolata táján felállított varsákba is. A tó más részén még elvétve se fordul elő"

4

7. Az elmúlt századokban sem lehetett a harcsa e tóban gyakori, inkább csak betévedő halként említhetjük, ami a régi leírásokból is kitűnik. Kis' József 1797-ben írja: „A

1 Hartsáról különösen azt beszéllik, hogy ez előtt tizenkét esztendővel (tehát 1785-ben. B.J.) híre se volt a' Harisának a' Fertőben, mellyre nézve, a' midőn egyszer 77 fontos akadott volna hálójokba legelőszer, igen tsudálták. Nem sokára ezután ismét 70 fontost fogtak, későbben egyet 80, más 90 fontost, nagyobbhoz még nem volt soha szerentséjek. Úgy gyanítják magok, hogy a' Ráptzán fel a' Dunából jöttek volna fel; mert éppen azon esztendőben igen nagy volt a' Fertő. Valóban azt a' tapasztalást a' halászoknak nehéz megtagadni: az ok, mellyel adnak, igaz lehetett"

4^. A Duna és a Rábca magas vízállásakor u.i. a préda után bolyongó harcsa nagyon könnyen eljuthatott a Fertőbe, az összefüggő vízrendszer miatt. Herman Ottó Petényi nyomán a fogassüllőt (Lucioperca sandra C.V.) is megemlíti a Fertőből, de megjegyzi, hogy innen Heckel sem sorolja fel, s ahol neki Hegykő és Sarrod legjobb halászai sem mondták be

4

9 „Fogassüllő jelenleg már nincsen a tóban, legalább is annak magyar részén. Valószínűen az 1866-os években pusztult ki, mikor a tó három éven át teljesen szárazon állott. Újabb betelepítése... (ami 1903-ban történt, egyrészt a víz sekélysége és gyors felmelegedése miatt, másrészt a csuka és a sügér ivadékban tett nagyfokú pusztítása miatt, B.J.) nem sikerült. A koronként mégis fogott példányok minden valószínűség szerint a Hanság csatornán át a Dunából tévednek be" . A mai halállományra vonatkozóan Mika Ferenc és Breuer György 1928-ban tett megállapítását vehetjük alapul. Szerintük a Fertőben és mellékvizeiben 23 faj állandóan, 4 faj pedig, elvétve fordul elő. Ezek a következők: 1. Csapósügér, (Perca fluviatilis L. - Bärschtling) amely egyike a legnagyobb számban előforduló fajoknak és a tó egész területén megtalálható. Átlagos súlya: 1.5-2 kg., ennél nagyobb példány már ritkaság. Színezete a tartózkodási hely szerint változik. A nádasban élők színe sötétzöld, bronz ragyogással, a nyíltvízen tartózkodóké pedig egészen világosszürke. 2. Vág ód urb incs. (Acer i na cernua L. - Rotzwolf, Rotzbarsch, Schiecherbarsch). Ritkán előforduló faj, csak a nyíltvízi részen tartózkodik. 3. Tarka gép, (Gobius marmoratus PALL. - Különös német neve nincs). Előfordulását a Fertőben eddig csak a beléömlő Tómalom patak torkolata táján és e 4

7 MIKA Ferenc-BREUER György, 1928. 109. 4

8 KIS' József, 1797. 419-420. 4

9 HERMAN Ottó, 1887. 670. 5

0 MIKA Ferenc-BREUER György, 1928. 109. (A felsorolt halak az 1975. ápr. 1.-én hatályba lépett szabvány szerint a következő néven szerepelnek: 1. Sügér, Perca fluviatilis L., 2. Durbincs, Acerina cemua L., 3. Tarka géb, Proterorhinus marmoratus, 4. Tőponty, Cyprinus carpio L., 5. Kárász, Carassius L., 6. Compó, Tinea tinea L., 7. Fenékjáró küllő, Gobio gobio L., 8. Szivárványos ökle, Rhodeus sericeus amarus Bloch., 9. Dévérkeszeg, Abramis brama L., 10. Lapos keszeg, Abramis ballerus L., 12. Karika keszeg, Blicca björkna L., 12. Bálin. Aspius aspius L., 13. KüszAlburnus albumus L., 14. Vörösszámyú keszeg, Scardinius erytrophthahnus L., 15. Bodorka, Rutilus rutilus L., 16. Jász-keszeg, Leuciscus idus L., 17. Kurta baing, Leucaspius delineatus Ileckel., 18. Réti csík, Misgumus fossilis L., 19. Vágó csík, Cobitis taenia L., 20. Harcsa, Silurus glanis L. 21. Csuka, Esox lucius L., 22. Lápipóc, Umbra krameri Wallbaum., 23. Menyhal, Lota lota L. 1. Süllő, Stizostedien lucioperca L., 2. Máma, Barbus barbus L. 3. Szivárványos pisztráng, Oncorhynchus mykiss, 4. Angolna, Anguilla anguilla L. S. E.) 39