Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HALÁSZ-TOPOGRÁFIA - A tó halai és a halászok halismerete

patak alsó szakaszán észlelték — mivel a köves, homokos fenéken szeret tartózkodni — de előfordulása még itt is ritkának mondható. Tavasszal, a nyár elején, az ivás előtt és az ivás ideje alatt látható feltűnőbben. A hideg idő beálltával valószínű beássák magukat. Helyváltoztatásuk nehézkes, inkább lökésszerű haladás, mint úszás. 4. Tőponty. (Cyprinus carpio L. - Gratner, Karpfen). Az egész tóban megtalálható. Száma azonban fogyóban van. A magyar területen, a keleti part táján él még a legnagyobb számban. Ivás idején előfordulása gyakoribb, mivel ilyenkor a tó északi (osztrák) részéről tömegesen vonulnak le a déli sekélyebb, s ennélfogva az ivásra alkalmasabb magyar részre, de az ivás befejeztével rövidesen újra visszahúzódik. A kikelő ivadék növekedésével lassan szintén eltávozik, csak a korcsok maradnak vissza a kárászok között és ezek életmódját követik. A tóban előforduló tőponty maximális súlya: 4-5 kg. 5. Széles kárász. (Carassius vulgaris NIELS. - Kareisl). A tó egész területén általános, de különösen nagy számban él a hínáros részeken. Legnagyobb súlya 0.5 kg. 6. Nyálkás compó. (Tinea vulgaris CUV. - Schleie, Schlierding). Altalános a tóban, de nagyobb tömegben csak a déli részeken, a soproni és különösen a fertőbozi határban tartózkodik. Átlagos súlya 0.5 kg., a 80 dkg-os példány már ritkaság. (A Nagytómalom tóban viszont már 2 kg-os példányt is fogtak). 7. Fenékjáró küllő. (Gobio fluviatilis GUV. - Kressling). Csak a Tómalom patak alsó szakaszán és a tó mélyebb csatornáiban fordul elő, de mindenütt ritka. 8. Szivárványos-ökle. (Rhodeus amarus AG. - Külön német neve nincs, a halászok nem ismerik). Csak a Nagytómalom tóban él. A Fertőbe csak ritkán kerül be innen egy-egy példány, mivel itt létfeltétele a kagyló, teljesen hiányzik. 9. Dévérkeszeg. (Abramis brama A.G. - Brachsen). A tó egész területén általános. Maximális súlya 1 kg körül van. 10. Lapos-keszeg. (Abramis ballerus L. - Schüll, rendesen azonban „schmaler Brachsen" név alatt különböztetik meg a dévérkeszegtől). Nagyon ritkának mondható, még az osztrák nyíltvízekkel határos részeken fordul elő leginkább. Átlagos súlya 1 kg alatt marad. 11. Ezüstös bálin. (Blicca björkna L. - Külön német neve nincs, a halászok a dévérkeszegtől nem különböztetik meg). Az egész tó területén általános. 12. Ragadozó ön. (Aspius rapax L. - Külön német neve nincs. „Padén" néven a halászok összetévesztik, ill. összecserélik az ónosjásszal. Ragadozó voltát sem ismerik). A magyar területen ritkán előforduló faj, főleg északi szél esetén fogják, a nyíltvízi részeken. Az osztrák területen gyakoribb lehet. Maximális súlya 2 kg. 13. Szélhajtó küsz. (Alburnus lucidus HECK - Laube, amelyből a magyar „lőbőhal" elnevezés származhat). Elvétve a tóban mindenütt megtalálható, de nagyobb tömegben, csak a soproni határban lévő „Badhauslacke"-ban és a Tómalom patak középső szakaszán él. 14. Pirosszemű kele. (Scardinius erythrohthalmus L. - Rotauge). Az egész tóban általános, mindenütt nagy tömegben fordul elő. Maximális növekedése az 1 kg-ot sem éri el. Színezetét a tartózkodási hely befolyásolja. A nádasban élő példányok, mindig sötétebbek, mint a nyílt-vízen tartózkodók. 15. Veresszárnyú koncér. (Leuciscus rutilus L. — Weissfisch). Az egész tóban általános, azonban számbelileg és a növekedése szempontjából az előbbi mögött marad. Nagy tömegben csak a Tómalom-patakban található. Színezet tekintetében az 40