Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
HALÁSZ-TOPOGRÁFIA
HALÁSZ-TOPOGRÁFIA A halászok a vízfelület és a nádas bizonyos részeit elnevezik, hogy a viszonylag nagy területen, könnyebben el tudjanak igazodni, s jobban tájékozódhassanak. Az elnevezés a növényzet, a felszín domborulata és a tó hidrológiai viszonyai alapján történik. A Fertő magyar területe két részre osztható: a partvonaltól mélyen benyúló többékevésbé összefüggő nádterületre és az ezen belül elhelyezkedő vízfelületre. A sűrű, nehezen járható összefüggő nádterület a nagy nádas'. A nádövön belül levő összefüggő vízterület pedig a nagy Fertő, síkvíz, vagy nyíltvíz. A nádas szélén levő öbölszeríí nyúlványokat: tisztás-nak, vagy öböl-nek nevezik, viszont a nádasban levő kisebb vízfelületet, - mivel a nád egészen körülveszi — /ó-nak, vagy tócsá-\\2Ík mondják. A nád között vezető összekötő víziutak a csapások. A tisztásokat összekötő rövid, de széles csapás pedig a mosolgó, „ahol, a nap megszorul, mosolog". Ezt kapu-nak is nevezik. (Stenker 4// a. A hosszú és szűk csapások az erek, sikátorok, falások, vagy falatok. A mesterségesen készített, kiásott egyenes csatornák: a kanálisok, kanárisok, vagy csatornák (Kanal). Ha ezek keskenyek, akkor már nem kanálisok, hanem árkok. A ritka nád a csörgő (Schüttererohr, Schittererohr), a learatott nád visszamaradt szárrésze pedig a kopó, vagy kopu, (Stenke). A zsombékos hely: a gyöpség. Az egyes zsombék pedig a hanzsék. A háromélű sással, békakorsóval (Umbelliferae) benőtt terület: a bakacsos, csuhis, vagy sisákos hely. Ezeken kívül megkülönböztetnek még .gyékényes (Binse, Tackerohr), vékony nádas (Dünnerohr) és feketecimberes nádas (Schwarzfahrenrohr) területeket is, valamint hínáros részeket. A hínár (Kraut, Graut): a síkvízen előforduló nagykiterjedésű növényszövedék, amely moszatokból és hosszú (1-4 m), vékony, hajlékonyszárú, vízben úszó és a vízzel együtt lebegő, virágos növények tömegéből áll, melyek többnyire keskeny, vagy szálas levelűek. E növényszövedék a víz alatt messzire elnyúlik, s a vízből csak a Virága áll ki. A halak kedvenc búvó és tartózkodási helye. A halászok viszont nem szeretik, mert egyreszt a vízi közlekedést, másrészt a halászatot akadályozza, megnehezíti, mivel a sűrű növényzetből nehéz kiszabadulni, kivergődni. A téli időszakra vonatkozóan is találunk néhány elnevezést. így pl., ahol a víz nem fagy be, az a heves hel, nyitány, vagy nyitva. Egyes halászok szerint a talajból feltörő melegvízforrások következtében, mások szerint viszont, az ilyen helyeken, a rothadó nád miatt nem kerülhet erre sor. 44/a ^ tanulmányból nem tudjuk meg, hogy a zárójelben közölt német szakkifejezéseket a magyar halászok ismerik-e. használják-e, vagy szerzőnk az irodalomból idézi. S. E.) 33
