Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
A FERTŐ TÓ
Homok, Széplak birtokai és vízterületei már a Széchenyiek tulajdonában voltak. 1771-ben Esterházy Miklós Széplak községért Hegykőt cserébe adta a Széchenyi családnak, s így alakultak ki azok a birtokviszonyok, melyeket - Kogutowicz Károly nyomán - a mellékelt 5. sz. térképen mutatunk Azt, hogy a földbirtokosok számára is mennyire jelentős lehetett a halászati jog tulajdonban tartása, az legjobban kitűnik a Széchenyi család több ízben elindított pereiből, melyekben a Fertőn való halászatuk, ill. halászati joguk megcsonkítása ellen tiltakoznak. Így pl. Széchenyi Zsigmond 1736 augusztusában Sopron megye közgyűlése előtt tiltakozik „...az ellen, hogy a rákosiak, meggyesiek és balfiak a Fertőn minden rendű halászatot űzzenek" 4 2. E tiltakozás csak megújítása volt az 1713-ban tett hasonlo lépesnek. Az egyes községek jobbágyai csak különböző ellenszolgáltatások fejében birktokolhatták a halászati jogot. A fertőmenti falvak lakossága a XVIII. századig főleg halászatból élt, az erősen fejlődő mezőgazdaság azonban már e században visszaszorította a halászatot, s ezáltal az egyes községek földművelő jelleget öltöttek. Természetesen a tó azért továbbra is sok ember számára biztosította a megélhetést, és biztosítja még ma is, amint ezt a továbbiakban majd látni fogjuk. Azt, hogy a környéken élő nép számára mit jelent a Fertő, és ez milyen hatást gyakorolhat rá, Élő Dezső a következőképp fejezi ki: „Fertő volt a mi kenyerünk, örömünk, csapásunk, küzdelmünk. A Fertő mint természeti adottság nemcsak a vidék gazdálkodásara es a környék közgazdasági életére volt irányító befolyással, hanem a neplélek, a nepjellem átformálásához is nagy mértékben hozzájárult. A tájnak környezetet es embert formáló hatását markáns vonásokban észlelhetjük Sarródon. Építkezési módunk, foglalkozásunk, mindennapi életünk, egyéniségünk mind-mind a Fertő közelségéből eredő viszonosságra vezethető vissza" 4 3. 4 1 SOÓS Imre, 1940. 168. 4 2 BÁRTFAI SZABÓ László, 1913. H 512. 4 3 ÉLŐ Dezső, 1937. 18. 32
