Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HALÉRTÉKESÍTÉS

HALÉRTÉKESÍTÉS A Fertő magyar területén a „...fogott évi halmennyiség kb. 800-900 q-ra tehető. Ezen mennyiség kizárólag frissen kerül a piacra. Sózásával, füstölésével, vagy más feldolgozásával egyáltalán nem foglalkoznak"A halat kizárólag csak jegeléssel tartósítják, míg az eladásra ill. fogyasztásra nem kerül. Ezért a fertőmenti községekben mindenütt találunk jégvermet, amit a falu halászai közösen építenek, és a téli hónapokban jéggel megtöltenek, hogy a melegebb napok alkalmával az elszállításra váró halat, valamint a halászat közben elejtett viziszárnyasokat ott tárolhassák. A halászok szerint a halat csak legfeljebb 4-5 napig lehet a jégpincében tartani, mert különben nagyon sokat veszít a súlyából. Ha 100 kg halat betesznek, pár nap múlva az már 10—12 kg-mal kevesebb lesz, mert a hideg következtében egészen összefagy, egészen megkeményedik, s a szeme is beesik. Ezekről a jelekről lehet megismerni a fagyasztott halat. A ragadozó halakkal különösen nagyon kell vigyázni, mert ezek a mar megevett kishalat 5—6 óra múlva emészteni kezdik, s ettől a hal büdös lesz. A nyári hónapokban ez a jelenség néha már 3—4 óra alatt is bekövetkezik. Ilymódon pedig az értékesítese teljesen lehetetlenné válik. Éppen ezért, ha a jegelésre csak kisebb halmennyiség kerül, akkor ezek közül kiválogatják a ragadozókat és kiszedik ill. kihúzzák belőlük a kishalakat, hogy ezzel megakadályozzák a halak szagosodását. Ezt nyáron még akár 3-4 q halnál is elvégzik, főleg akkor, ha azokat viszonylag hosszabb ideig kell tárolniuk. A jegelésre természetesen csak akkor kerül sor, ha a fogott halat rövid időn belül frissen értékesíteni nem tudják. A szövetkezet megalakulása (1953) előtt területünkön a halászok a következő módon értékesítették a halat: 1. lakásukon eladták a község lakóinak, 2. házaltak vele a közeli falvakban, 3. piacon értékesítették, 4. a felvásárló kereskedő (Fischer) érte jött, s helyben átvette, 5. a távolabbi vidékekre a halkereskedőknek vasúton küldték. Amikor az egyes halászbandák kevés halat fogtak, akkor azt a napi munkájuk befejezése után - tarisznyáikba, puttonyaikba, hálózsákjaikba haza is vitték magukkal, és - hűvösebb idő esetén - a halászgazda kamrájába a kőre rakták zöld sás közé, hogy frissen maradhassanak - melegebb idő esetén pedig a jégverembe. Azután még 23

9 MIKA Ferenc-BREUER György, 1928. 108. 171