Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
HORGÁSZAT - 2. ÁTKÖTŐHORGÁSZAT
a hal még úszkálni tudjon. A sörény hátsó részébe nyomja be - a fej felé irányítva, - és a sörény előtt húzza ki. Ez a felhalazási módszer jól megfelel az elölről kapó csukának. A felhalazás után a karót jó erősen a talajba nyomja, - esetleg kalapáccsal üt rá néhányát, - majd a zsinór végét a horoggal és hallal együtt a vízbe engedi, de csak 10-20 cm mélyen. így tesz le néha 40-50 darabot is a nádas szélére. (Néha a karókat erősebb élő nádszálak helyettesítik). Ezeket általában este rakja le és reggel nézi meg, de ha jó a fogás, akkor naponta többször is ellenőrzi a horgokat, leszedi róluk a megfogott halakat, majd újra felhalazza azokat. Ily módon a horgász naponta megfoghat 30-40, sőt jó kapás esetén 60-70 kg halat is. A csukahorgot télen jég alatt is alkalmazzák. „Télen vastag jégkéreg mellett, mikor a varsa már nem használható, ez az egyetlen halfogási mód. ...Ilyenkor a horgot egy a léknél nagyobb fadarabra erősítik. Egy-egy halász 100-200 horgot állít fel" 2^. A halász kb. 10-20 méterenként négyszögletes formájú lékeket vág a jégen fejszével vagy jegellővel. A lékek nagysága 30-40 cm. A kivágott jégdarabot a lyuk mellé helyezi, és erre fekteti rá azt a 70-80 cm hosszúságú bodza- vagy akácfabotot, amelyre a horoggal ellátott zsinór van feltekerve (75. ábra 1.) A horog felhalazása itt is a már ismertetett módon történik. A horgot mindig a víz mélységének meglelően engedik le a jég alá (10-20 cm-re), és a zsinór hosszúsága is ettől függ (50-60 cm). Ha a csuka kapott a horogra, akkor a lék mellett elhelyezett jégdarabról a bot leesik, s így a horgász már messziről láthatja, hogy melyik horgon van hal (75. ábra 2.) Ezzel a módszerrel főleg nappal halásznak, de az is előfordul, hogy éjjelre is kint hagyják, ilyen esetben azonban legtöbbször reggel újra ki kell lékelni, mert a lyuk befagy, és a horgot másként nem tudják kivenni. Ez a csukahoroggal való halászat lényege, mellyel a magyar halász horgásztudománya ki is merült. Az egyszemes karóra kikötött csukahorog e területen való meghonosodásának és elterjedésének időpontját pontosan meghatározni nem tudjuk, de egyszerűségét tekintve feltehető, hogy egészen korai századokban alakult ki. Éppen egyszerűségénél fogva ethnikus összefüggéseket ezzel kapcsolatban nem kereshetünk, és eredetét egy néphez sem köthetjük. 2. ÁTKÖTŐHORGÁSZAT Amíg az egyszemes karóra kikötött csukahorog főleg a magyar halászság körében dívik, - de azért az osztrák halászok is alkalmazzák, - addig a többszemes átkötőhorog a magyarságnál teljesen ismeretlen, s csak az osztrák halászoknál taláhatjuk meg. A halász előre kiválasztja a horgászatra alkalmas helyet, a nádas szélében vagy a csapásokon, és oda a horgászandó terület nagyságának és a kivetésre szánt horgok számának megfelelően egymástól 10-15 méteres távolságokra karókat ver le a talajba 23 0 MIKA Ferenc-BREUER György, 1928. 107. 159