Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HORGÁSZAT - 2. ÁTKÖTŐHORGÁSZAT

úgy, hogy azok kb. 40-50 cm-re álljanak ki a vízből. (Magasságuk tehát mindig a kiválasztott hely vízállásától függ.) E karókra feszíti ki a drótot, amin majd a horgokat helyezi el rövid zsinór segítségével (76. ábra). Miután a karózás és a drót kihúzása megtörtént, ezen a helyen naponta eteti a halakat anélkül, hogy a horgokat kivetné. 3— 4 napig (naponta legalább egyszer, esetleg kétszer) szórja a kukoricát a halaknak, hogy odaszoktassa azokat, és csak azután csalizza fel a horgokat szintén kukoricával, hogy az eredmény biztosabb legyen. Csak a „puha tejes", vagy a megfőzött savanyú kukorica jó a halászok szerint a horogra, mert ennek szagát érzi a ponty, és így jól kap rá. Naponta frisset kell rárakni, mert a Fertő vize nagyon iszapos, a hullámzás által felkavart iszap a kukoricaszemre is rárakodik, miáltal a ponty azt nem láthatja meg. A 1 J J J _ J J J 76. ábra. Átkötő horgászat teteji módon pontyra horgok lerakása úgy történik, hogy a horgász a kb. 50-60 cm-es rövid zsinórral ellátott horgokat felakasztgatja egy vesszőre, vagy a külön erre a célra elkészített szegekkel ellátott kis deszkalapra, horogdeszkára úgy, hogy a horog zsinórjai lefelé lógjanak, majd magáhozveszi a csalizáshoz előkészített kukoricát, és indul a hajóval a horgászatra már előkészített helyre. Ott a horgokra felfűzi a kukoricát, és kb. 3 méterenként felköt a zsinór segítségével a karók közé kifeszített drótra egy-egy horgot úgy, hogy azok a vízbe csak 10-20 cm-re érjenek bele. Tehát teteji módon alkalmazza. A horgokat általában este rakják le és reggel nézik meg, ill. szedik le róla a megfogott halat. Jó halkapás esetén azonban ez naponta többször is megismétlődhet. A többszemes átkötő horgászatot Lietke Alfonz (a lengyel halász) honosította meg a német halászság körében, ezért főleg Fertőrákoson, ritkábban Fertőbozon találjuk meg. A horgászatnak ez a neme így csak alig 10 éve terjedhetett el területünkön a német halászság körében. Az említett halász ugyanis 1947-ben települt le Fertőrákosra, azelőtt egy-két évig Fertőbozon lakott és ott halászott. Ezzel magyarázható az is, hogy a magyar halászságnál miért ismeretlen ez a fogásmód, mert ő mindkét helyen csak német halászokkal dolgozott együtt. A fenékhorgászatot nem sikerült felkutatnunk, ill. megtalálnunk a Fertő magyar területén. Adatközlőink véleménye megoszlik ennek alkalmazására vonatkozóan: egyesek szerint régebben használták, de ők már nem dolgoznak vele, - mivel ennél eredményesebb szerszámaik is vannak, - azonban az öregebb halászoktól hallottak 160